Szépséges napnyugtát álmodtam,
Az órákat izgatottan számoltam,
Vártam az vörös színben elköszönő Napot,
És feljönni az első fénylő csillagot.

Lehunyt szemeim mögött bújkált ez a kép,
A Nap gyönyörűen aranylott a felhők tetején.
Azután mikor végre kinyitottam a szemem,
Csalódottan láttam, a Nap már rég lement.

Sötét éjszaka van,  még csillagok sincsenek,
Nem történt semmi, csak egy álomnak vége lett,
Lecsukhatnám szemem, és álmodhatnék újra,
Hisz holnap is lesz még szépséges napnyugta.


De ez már nem ugyanaz, ez már egy másik nap,
Az összetört álmom most már örökre elmarad.
És hiába jönnek majd el a következő esték,
Ez a napnyugta csak egy összetört emlék.

Csak ülök magamban az éjjel sötétjében,
Ami egyszer elmúlt, nem jön újra még el.
Összetört egy álom, és kicsit belehaltam.
Nem kell a vigaszod, kacagj csak  rajtam!

Hisz az ilyen bolondnak csak gúny és kacaj jár,
Aki csak álomvilágban és nem a földön jár.
Összetört ma egy álom, összetört ma egy élet,
Magamnak sem vallom be, azt, hogy nagyon félek.