| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
ŐL- IV., V., VI. fejezet Ideje:: 07-16-2005 @ 10:06 am |
|
|
|
|
|
A temetésen ott voltak Dóra szülei és az öccse is, meg persze az elmaradhatatl an újságírók és fotósok. Az egész ország végignézhette, ahogy az amúgy is érzelgős dalokat éneklő 3 popcsapat- Crazy, V.I.P. és Shygys- együtt sír a családtagokkal a búcsúztatás alatt. “Fiatalon ragadta el őt tőlünk az ég, de emlékét őrzi már a szív, nem feledjük el, hisz velünk élt, Nyugodjon békében, takarja el a sír”-idézte a pap az erre az alkalomra írt közös dalunk refrénjét. A dalt a ravatalozóban könnyek közt fuldokolva adtuk elő az egybegyűlteknek. Dóra utolsó útja szomorú volt és mégis fennkölt, pont olyan, amilyet megérdemelt.
- Ugye boldog volt?- jött oda hozzám az édesanyja.
- Igen,boldog, felszabadult, a nevéhez hűen vadóc volt és élvezte az életet. De ezek után azt hiszem többé nem leszek képes mégcsak ránézni se egy párnára sem. – mondtam. Megöleltük egymást, majd elbúcsúztunk, hiszen ők utaztak vissza Mezőkövesdre. Dóra kérése volt, hogy Pesten legyen eltemetve, és azt is szerette volna, ha a helyére új tagot keresünk.
- Én erre nem leszek képes – mondtam a temetés után a többiek nek – Dóra pótolhatatlan, ráadásul nem vehetjük fel újra a dalokat, és amúgy is haknizás jön…Egyszerűen nem tehetjük meg, hogy valaki más tátogjon az ő hangjára! – jelentettem ki. Így egy ideig a fellépéseken ahol Dóra énekelt mi csak folytattuk a koreográfiát, de valahogy mégsem volt ez így annyira jó.
- Ez így nem fog menni tovább! – kiabált JD. – Unalmas a műsor, a rajongók szerint befásultatok! Rita, Happy és Tigris! Szedjétek össze magatokat! És tessék egy negyedik tagot keresni!
- Miért mi keressünk? – lázongott Tigris.
- Mert ti alapítottátok a csapatot, csak ti tudjátok, hogy kivel dolgoznátok szívesen!
- Oké! – vágtam rá. Másnap mind a hárman elutaztunk kövesdre, mert eszébe jutott Tigrisnek, hogy az egyik volt osztálytársa zenetagozatos suliba jár, még hasonlít is a hangja a Dóráéhoz. Talán ő lesz a legméltóbb utódja.
Kicsit nehezen találtunk rá Évára, mert azóta elköltöztek, de végül sikeresen felkutattuk és néhány közös próba után már négyesben mentünk vissza Pestre. Éva is magántanuló lett, mint Tigris.
A hónapok múlásával sem javult sokat az általános közérzetünk. Miután engem és Happyt cigizésen kaptak a tanári Wcben,kicsaptak minket a gimiből, így kénytelenek voltunk magántanárhoz menni, de nem volt könnyű jó tanárt találni, és főleg olyat, aki el is vállal minket.Lassan eltelt egy év Dóra halála után, nehéz időszakon voltunk túl. Én megjártam az ideggyógyászatot, azóta is pszichológiai kezelés alatt állok, Tigris majdnem elvesztette a hangját a hangszálgyulladása miatt, Happy pedig tüdőgyu lladásban szenvedett 2hónapig. Egyedül Éva tartotta bennünk a lelket. Bár ő is ismerte Dórát, nem viselte meg annyira a halála, inkább az, hogy folyton hozzá hasonlították, nem ismerték el a tehetségét.
Az új albumunk megjelenésével ezen is szerettünk volna javítani. Persze rengeteg lírai szám, köztük a temetésen elénekelt “Fiatal volt még” is helyet kapott.
Sajnos az elmúlt időszak nem tett jót a párkapcsolatoknak sem, sokat veszekedtünk Julian-nel.
- Annyira megváltoztál! – rótta fel nekem, szinte minden egyes nap, ha valami számára szokatlant tettem. – Nem az a lány vagy, akit megismertem. Hol az az erő és lendület?
- Dórával együtt eltemettem. – vágtam oda. – Tudod, az emberek változnak, Kedvesem, ilyen az élet!
- Csak egy a baj: hogy azt hiszed, ez így van rendjén és mindig Neked van igazad. Pedig sajna, nem. – mondta és, mint ilyenkor mindig, faképnél hagyott.
ŐL-Ötödik fejezet
Az oroszlán nem alszik, a pletykák pedig sokasodtak. A célpont pedig a Crazy volt, azon belül is főleg Éva. Hiába jött ki az új album már az ő hangjával, a régi dalokban sajnos nem ő szólt, így lassan véglegesen át kellett térnünk az élő fellépésekre. Itt meg az volt a baj, hogy az eddig Dóra hangján futott dalok nem tetszettek a közönségnek Éva hangjával.
- Ezeknek semmi se jó! – fakadtam ki.
- Hogy beszélhetsz így?!? – nézett rám csodálkozva Martin.
- Hagyjad, ez az új énje! – mondta erre Julian.
- És ti mióta vagytok összeveszve??? – csodálkozott JD is.
- Le vagytok maradva – legyintettem, de Viktor elkapta a kezemet.
- Mi a franc lett veled? – szegezte nekem a kérdést bátyám. Nagy szemekkel néztem körbe, amikor Brandon rontott be egy újsággal a kezében.
- Én megfolytom ezt az újságírót! – háborgott – Bemegyek a szerkesztőségbe és megölöm!Ezt hallgassátok! : “A Crazy félt, hogy háromtagúként nem fogadná el a közönség így kellett egy új tag, hogy Dóra hangjára tátogjon. Később az élő fellépéseken kiderült, h ogy Éva tényleg nem tud énekelni…”
- Micsoda rágalom! – ugrottam fel. – Hogy mondhatják ezt! Add csak ide! – elhűlve olvastam tovább – “A csapat menedzsere szerint a Crazy csak 4tagúként működhetett tovább, és a vérfrissítés már nem ártott…Lehet, hogy Dóra ha lála nem véletlen?”
- Én nem úgy gondoltam, hanem, hogy miután 3tagú lett a csapat, befásultatok, ezért kellett a “vérfrissítés”! Teljesen félreértelmezték! – védekezett JD.
- És ez! – eltorzult az arcom – Mi ez? – dugtam Julian orra alá a lapot.
- “Amikor Julian-t arról kérdeztük,hogy komolyan gondolja-e Ritával a kapcsolatát, azt felelte, hogy nem, csak jó érzés szórakozni egy ilyen kis csitrivel…” – olvasta fel.
- Köszi szépen! – ordítottam és már majdnem elrohantam sírva, de Martin visszafogott és a következő s orra mutatott.
- “Rita szerint Martin annyira bele van zúgva, hogy nem képes észrevenni magát, hogy mennyire nevetséges és szánalmas”- olvastam- De én nem is mondtam ilyet! – erre mindenki fölhördült, mert ugye ők sem mondtak ilyet…
- Uramatyám! – csapott a ho mlokára Imi – Itt állítólag mindenki nyilatkozott Éva kivételével, pedig valójában csak JD és Julian állt szóba velük, de az ő szavaikat is kiforgatták!!!
- Azt a ...! F....!!! – szentségelt mindenki.
- Bepereljük ezt a búlvárlapot! – jelentette ki JD. Pár hét ig ettől a botránytól volt hangos az ország, az új lemezünket is iszonyatosan lehúzták a kritikusok. A tárgyaláson egyedül Éva nem jelent meg, később az ítélethozatalkor már Julian sem volt ott. Mint kiderült a csajnak nyomós oka volt, ugyanis az újság főszerkesztője szerint Éva járt a szerkesztőségben és nyilatkozott mindenki helyett. Az újságot betiltották, kártérítést kaptunk, Éva viszont Julian-nel együtt felszívódott.
- Szerinted együtt bújkálnak? – kérdezte Tigris.
- Melegen ajánlom, hogy ne, mert különben Julian is halott számomra! – jelentettem ki.
ŐL-Hatodik fejezet
Pár héttel a botrány után a 3 együttes közös album kiadására készült, de Évát és Julian-t még mindig nem találtuk sehol. Már olyan szinten ideges voltam, nem bírtam rendesen koncentrálni semmire.
- Hát ez így nekem már nem megy! Én magam fogom megkeresni őket és ha együtt vannak, akkor mindketten mennek a börtönbe! – fakadtam ki, és már indultam is a garázsba a kocsimért. JD próbált visszatartani.
- De Budapest óriási! - -mondta.
- Engem nem érdekel! Akk or felfogadok egy magánnyomozót, feltérképezem az összes parkot és szórakozóhelyet, de meg fogom találni őket!
- Mi segítünk! – állt fel Tigris és Happy. Elindultunk tehát a városba. Először felkerestünk egy magánnyomozói irodát. Röviden vázoltuk, hogy mi a szitu és adtunk róluk 1-1 képet, majd a parkokat néztük át, este pedig végiglátogattuk a club-okat és disco-kat. Az első nap nem jártunk sikerrel. Másnap elnéztünk néhány konditerembe, mert a Shygys-os fiúk imádtak erősíteni. Egy hét elteltével eljutottun k a Bank Dance Hall-ba, ahol aznap este fel is léptünk.
- Sajnos Éva nem lehet itt, mert hetek óta nyoma veszett, de azért remélem, hogy így is jól fogjátok érezni magatokat! – mondtuk a közönségnek. A fellépés után odajött hozzánk a tulaj.
- Miért mondtátok, h ogy Éva eltűnt? Ott áll a pultnál Julian-nel! – mutatott két nevetgélő egyénre. Én meg, mint akit bolha csípett meg, felugrottam ültömből és elindultam feléjük, nyomomban Tigrissel és Happy-vel.
- Ti mi a francot csináltok itt? – kiáltottam rájuk. Mindketten ó riási szemeket meresztettek, Éva tért először magához meglepestésében.
- Bulizunk, mint mindenki más! – vágta oda.
- De hát körözést adtak ki ellened! – üvöltöttem, és még mielőtt válaszolhattak volna szirénázó rendőrautók parkoltak le a disco előtt és kb. 8 rendőr jött be, hogy bilincsbe verjék őket. Ezután hazamentünk a közös házba ,hogy a többieknek is elmondjuk, mi történt.
- Letartóztatták őket. – mondtam nekik.
- Julian- t is? – kérdezte Martin.
- Igen, bár én sem értem, miért, de be kell majd mennünk a börtönbe a feljelentés miatt.
Másnap az egész bagázs bement a börtönbe. Julian- t egyből ki is engedték, de Évát még bennt tartották. Otthon persze egyből állt a bál.
- Mit képzelsz te magadról, hogy csak úgy lelépsz, mikor itt a munka?!! Ráadásul egy bűnözővel!
- Év a nem bűnöző! – védekezett, mire lekevertem neki egy óriási pofont.
- Az persze mellékes, hogy elvileg mi együtt járunk, igaz!? – Vágtam a fejéhez – De most vége, én ezt sohasem fogom neked megbocsájtani! – és felszaladtam a szobámba.
- Te nem vagy normális! – mondta Tigris, majd Happy- vel együtt feljöttek a szobámba, hogy megpróbáljanak vígasztalni.
- Ha ezek után nem szállsz magadba, repülsz a csapatból! – jelentette ki JD – Már elegem van a hülye dolgaidból és, hogy mindig sikerül mindenkit megbántanod!
Ezek után persze a munka állt, senkit nem érdekelt semmi. Julian- hez szinte hozzá sem szóltunk, vagy ha mégis, akkor úgy, mintha egy szolgával beszélnénk. Nehezen viseltem ezt a légkört és végül JD- vel együtt összehívtuk a három csapatot egy kupaktanácsra.
- No s, azt hiszem, hogy ideje tisztáznunk néhány dolgot és talán meg kéne hallgatnunk Julian- t, hogy ő hogyan vélekedik a dolgokról és az elmúlt időszakról.
- Hallgatunk – mondta Viktor.
- Nem is tudom, mit mondjak. Amikor Éva megtudta, hogy feljelentitek azt az újságot, azt mondta, hogy biztosan megvádolja őt az az újságíró megint mindenfélével, eljátszotta az ártatlant, én pedig megsajnáltam és vele mentem. Nem is tudom, valójában mi indított erre, úgy éreztem, hogy egy kicsit ki kell kerülnöm ebből a házból. Valahogy Dóra halála után minden olyan más lett, én is, csak nem ismertem el, és nem tudtam elviselni ezt a változást. Sajnálok mindent, azóta rájöttem, hogy hibát követtem el, de a múltat már nem tudom megváltoztatni, viszont a jövőben szeretnék megváltozni, ha még nem késő.
- Jól van, öregem, megbocsájtunk! – veregette vállon Martin, mire felugrottam.
- Az én nevemben ne beszélj! Nem fogok egy ilyen csöpögős mellébeszéléstől meghatódni és egyből mindent elfelejteni! Ez nem ilyen egyszerű!
- Meddig akarod szerencs étlent bűntetni? – ordított rám Alex.
-Kuss! – rivallt Alexre Tigris. – Ritát is meg lehet érteni! A pasija csak úgy lelép egy másik csajjal, aki ráadásul elárulta a Crazy-t! Gondolkozz már! Neked hogy esne!
- De mindig csak Rita így, meg Rita úgy! Nekünk is szar volt, mégis képesek vagyunk túllépni ezen! Az élet megy tovább!
- Ezt mond Dórának! – és felpattantam, majd elszáguldottam a temetőbe.
- Látjátok, megmondtam, hogy megváltozott! – mondta Julian.
- Én megértem őt, tényleg neki volt a legnehezebb, mint az együttes alapítójának. A legnagyobb felelősség őt terheli. – érvelt Viktor. Közben én Dóra sírjánál jártam, felidéztem azokat az időket, amikor még velünk volt, a lemezfelvételt, a turnét…Rettenetesen fájt még most is az elvesztése, úgy éreztem, nem viselem el ezt a kínt. Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. Ahogy megfordultam, láttam, hogy Dóra anyja az.
- Te is most jöttél ki? Nem látlak itt gyakran – nézett rám rosszallóan.
- Nehéz most mindannyiunknak, a sajtó teljesen kikészít, és ez az Éva-ügy…
- Hallottam r óla. – hajtotta le a fejét és egy csokor frissen szedett szegfűt tett a sírra.
- Szegény Dóra, biztos nem ilyen utódot szeretett volna – kezdtem el sírni. Az anyja átkarolta a vállamat vígasztalásul.
-Ne emészd emiatt magadat! Egy teljesen ismeretlennel is lehetett volna ez, mint Évával! Amúgy azt hallottam, hogy Julian-nel volt, amikor elfogták.
- Sajnos így igaz, szakítottunk is emiatt. – mondtam.
- Kár, pedig szép pár voltatok. Nos, mennem kell. Te még maradsz?
- Igen, egy kicsit. Vigyázzon magára hazafelé menet!
- Vigyázok, ne aggódj! Te pedig szedd össze magad és lépj túl mindenen! Az igazi gyászt pedig hagyd meg nekünk! – és beszállt a kocsijába, majd elhajtott. Nem tudom, hogy meddig térdeltem még Dóra sírja előtt könnyeimmel küszködve, csak a nagy ürességet és megsemmisülést éreztem. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 07-16-2005 @ 12:33 pm
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 07-18-2005 @ 08:26 pm)
Comment: Azt hiszem, hogy a nagy léptek a gond. Nincs az olvasónak ideje beleélni magát az érzésekbe, mert elrohan az írás, mire észbekap. Talán egy kicsit jobban kidolgozova néhány jelenet, oldana a problémán.... :)))) Szerintem. :)))) |
|
|
|
|
|
