| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Így van ez... Ideje:: 07-21-2005 @ 08:21 am |
|
|
|
|
Így van ez...
– Ébredjetek..! – szólott a Mester. És felébredtek.
– Kövessetek..! – mondotta azután. És követék sokan.
– Lépjetek ki bárkáitokból, s jertek hozzám..! - És mind vízre léptek, és sokan nyomban elmerültek, és kevesek jártak a vízen: közülük is megrémült néhány és sikoltozva elmerült.
– Ó, ti hitetlenek, ó, ti kételkedők..! Íme, elvesztek..! – kiáltott a Mester, majd kezét nyújtotta a kevés megmaradottnak. És megtartattak azok, és jártak a vízen, és hallgatták a Mestert, és mind hittek, és hitükben megerősíttettek.
Történt azonban, hogy egy az elveszettnek látszottak közül, rémületéből ocsúdván mégis a felszínre vergődött a mélyből. Gyöngyhalász volt annak előtte ez az ember. Köhögve, zihálva, görcsösen úszott a vízen járók felé.
– Mester..!! – üvöltötte. – Mester..!! Ha hittél volna bennünk, mind megtartattunk volna..! Hol volt a te hited, Mester, mikor huszonhét társam első szavadra tétovázás nélkül elhagyta bárkáját..?
A Mester arcán megfagyott az átszellemült mosoly. Felemelte a kezét, mint mikor szólni kíván: hangja azonban már a hullámok csobogása volt, buborékok bugyogása, csak a víz hangja volt csupán: összecsapott felette a tenger, s a tanítványok nem láttak már mást, csak a vizet, amely ring, örvénylik, apad és duzzad a maga rendületlen ritmusa szerint.
A gyöngyhalász partra küzdötte magát, s hevert, hajnalig, a parti köveken. Napkeltekor eszmélt. Nehézkesen felült, alkalmas kődarabot keresett, s a kagylót, melyet a mélyből magával hozott, feltörte. Szép, formás gyöngy csillogott a bűzlő kagylóhúsban. Egyéb dolga sem volt immár, mint hazamenni. Várták otthon a gyerekek, s hitték, nem jön üres kézzel... A gyöngy árából jóllakatta őket, s még maradt is valamicske pénz, bizony..!
Így van ez.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 07-21-2005 @ 09:52 am
| Hozzászóló: Atlantiszi (Ideje: 07-21-2005 @ 08:43 am)
Comment: Nagyon tanulságos, és nagyon-nagyon szellemes! Szuper. Gratulálok! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 07-21-2005 @ 08:44 am)
Comment: "Segíts magadon..." Tiszteletben tartom mindenki hitét, de ha önmagunkban nem hiszünk, mindig valami külső (felső?) segítségben bízva, akkor soha nem tudunk feljönni a mélyből. Nekem ezt mondta az írásod. Ami persze nem jelenti, hogy feltétlenül jól értelmezem, de talán a lényeg, hogy elgondolkodtatott, miközben élményt is adott az olvasása. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: veva (Ideje: 07-21-2005 @ 08:48 am)
Comment: Nahh! Bizony igaz, hogy van sok mester, de a Mesterből csak egy! :))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: LunaPiena (Ideje: 07-21-2005 @ 09:05 am)
Comment: Szeretem a továbbírt történeteket! Az érem másik oldalát. Gratulálok! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsoló (Ideje: 07-21-2005 @ 10:58 am)
Comment: Másként nem tudom értelmezni ezt a történetet, mint a gyöngyhalász rémálmát, minthogy a bibliai tanrendbe elég nehezen lenne beilleszthető ez a felelősségre vonó hangnem. Minthogy nagybetűvel írtad, így a Mester kibenléte egyértelmű. Nem az Ő, csupán e gondolati rendszer védelmében tenném hozzá, hogy a hitről hitre, mint lépcsőfokról lépcsőfokra jutásban is vannak akadályok, melyeken el lehet bukni - vízbe lehet fúlni. A példázat egyébként úgy szólt először, hogy akik nem Őrá tekintettek, miután elhagyták a világ "bárkáját", azok kezdtek süllyedni, tehát cserbenhagyásról beszélni furcsa és e gondolati rendszerre nézve elítélő magatartás lenne.
Számonkérni Istent, hogy nincs elég hite - nos számomra ez nonszensz, miért hallgat akkor az ilyen ember az Ő szavára, ha nem hiszi, hogy van elég Neki? Vagy ha hitet keres, miért követ magához hasonló embert? A mű címe valami egészen megbizonyosodott állapot illúziójába ringatja az olvasót, de maradjunk annyiban, hogy ne felejtsük hozzátenni : szerény véleményed szerint, mert értelmezni egy ráadásul nem feltétlenül szó szerint értendő képet, némelyest legalábbis előképzést igénylő feladat, talán még kiderülhet az is: Nem így van ez... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: stevew (Ideje: 07-21-2005 @ 12:43 pm)
Comment: Hahó, Zsoló..! Örülök, hogy te is benéztél ide. Vívódtam picit, válaszoljak-e neked, hisz az utóbbi időben egyre inkább hajlok arra, hogy írásaimat az ELKÜLD gonbra kattintás után magukra hagyjam, árván, kiszolgáltatva az olvasó szeretetének, vagy a szeretetlenségnek, ízlésnek és pofonnak, véleményeknek, érzelgéseknek, sommás ítéleteknek, vagy a rájuk fagyó közöny némaságának... Értelmezze, értékelje ki hogy tudja, akarja, szeretné... Lévén egyszerű halandó, örülök, ha dícsérnek, hisz szeretet-éhségem, elfojtott s imígyen megnyilvánuló exhibicionizmusom határtalan; és elgondolkodom, ha senki sem szól, vagy félreértenek, esetleg támadnak. Az előbbiekre vágyom, az utóbbiak pedig hasznosak... :))) Végül úgy döntöttem, szólok mégis, nem a vita szándékával (mert meddőnek tartom az ilyen vitát), hanem csupán néhány gondolattal felelve észrevételeidre. Először is: semilyen tanrendbe nem volt szándékom illeszteni a "felelősségre vonó hangnemet". Aki pedig ezt teszi, hát lelke rajta... Azután: úgy vélem, hogy sem a kereszténység, sem más gondolati rend nem sérül attól, hogy egy röpke írásban néhány szereplő vagy szituáció onnan látszik vétetni... Annál jóval szilárdabbak, tökéletesebbek e rendszerek, mintsem hogy egy 21. század-beli firkász vélt támadása bármilyen kárt okozhatna bennük... Igen, a szituáció az általam már számtalanszor olvasott Bibliából vétetett, de az írást ezen az alapon azonnal támadónak, elítélőnek ítélni - nos, számomra pedig ez tűnik nonszensznek.
Továbá: ha mégis - ahogy rosszallóan mondod - elítélő magatartást rejtenének e sorok (mint ahogy nem!), nos, akkor mi lenne..? Aki a hite elítélésétől, gondolati rendszere megkérdőjelezésétől fél, annak először talán saját, személyes hitét kellene megvizsgálnia: miért háborodik fel, s elég erős-e ahhoz, hogy leperegjen róla minden támadás..? Ezek szerint Jézus is elítélte saját tanait (URAM, MIÉRT HAGYTÁL EL ENGEMET..?), mert egy pillanatra ember volt csupán, s emberi perspektívából tekintett a fájdalomra..? Nem hiszem.
Jómagam maradok az emberi, sőt: kisemberi perspektívában, s teológiai diploma nélül is fenntartom magamnak a jogot, hogy bármilyen gondolati rendszerből karaktert, szituációt, pillanatot csenjek s más megvilágításban kísérletezzek vele, azon a szinten, ahol magam is leledzem: a vergődő emberi lélek szintjén. A szerzői jogdíjat pedig majd bevasalják rajtam a Mennyben, vagy a Pokolban...:)))
Köszönöm érdemi hozzászólásodat és véleményedet!
Szeretettel: SteveW |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsoló (Ideje: 07-21-2005 @ 01:54 pm)
Comment: Mint jószándékkal író-olvasó emberhez szólok: az írásban, mint közölt gondolatban formáló erő lehet, van aki kevésbé képes ezt uralni, vagy irányítani, és van aki művészi szinten tud kisérletezni nemcsak a szituációval, de az olvasó lelkiállapotával, beállítottságával is.
Egy írás tehát a szándéktól függetleníthető a tartalom alapján. Amit első reakciómban válaszoltam, az a tartalomnak szólt. Persze, nyilván nem a gondolati rendszer sérül, hanem csak a képviselete gyengül mindazok szemében, akik, mint bölcs igazságot, befogadták szavaidat. Melyek, hiába bibliai alapúak, tartalmi ferdítésen mentek keresztül és ez a „jószándékú” megközelítés szvsz. nem épp a menny útját kövezte ki. Egyébként Jézus nem ítélte el saját tanait az írás szerint egyetlen percre sem (egyrészt, mert nem sajátjai, hanem az Atyjáéi voltak, másrészt az a pillanat az igazságot fejezte ki: az Atya valóban elhagyta Őt az üdvterv előre egyeztetett menetrendje szerint, kivonta az Isteni lényeget belőle és elidegenedett Tőle, mint potenciális bűnhordozótól (Istentermészete lévén Ő maga nem vállalhatott részt belőle.) Ez azonban a pokoljárással együtt az üdvtörténet megtervezett része volt.
A kinyilvánított véleménynek tehát erőt tulajdonítok, mely képes ilyen vagy olyan irányban alakítani.
Ezért bátorkodtam az előképzést szóvá tenni és lehetőleg kerülni a dilettantizmust.
Tiszteletben tartom a témában képviselt jelenlegi véleményedet és hiszem, hogy közelebb jutunk a dolgok megértéséhez, ha beszélünk róla, ebből a szempontból örülök az írásodnak, valamint annak, hogy kisérlet szintjén legalább megpróbálod megragadni a problémát. Maradok olvasód: üdvözlettel: zsoló
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Secret_writer (Ideje: 07-21-2005 @ 02:25 pm)
Comment: Tanulságos és nagyon tetszett!:))))))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: stevew (Ideje: 07-21-2005 @ 02:27 pm)
Comment: Kedves Zsoló!
Túlbecsülsz, ha írásaimnak máris formáló erőt tulajdonítasz... bár abban tökéletesen igazad van, hogy a kimondott (leírt) gondolat - mint minden más, ami megszületik - puszta létével is azonnal hatni kezd, s ez a hatás lehet akár formáló erő is.
Azzal is maradéktalanul egyetértek, hogy e véleménycsere által mindketten - s talán mások is - közelebb jutottunk a megértéshez, persze ki-ki a maga korlátain belül, s ehhez végül csak azt fűzöm hozzá, hogy remélem: e megértés nem csak a mű, hanem sokkal inkább egymás megértése, s ha ez így van, akkor nincs már hátra más, mint kezet nyújtani, s félszeg baráti mosollyal üdvözölni téged.
Tisztelettel: SteveW |
|
|
|
|
| Hozzászóló: vp_rozika (Ideje: 07-21-2005 @ 04:58 pm)
Comment: Kedves Stevew! Igenis meg kell, hogy erősítselek benne, írásod vélemény, és tudatformáló, mivel maradandót alkottál... Hiszen itt az archivumban mindig megtalálható lesz. Sokan olvassák és mégtöbben olvasni fogják. A tanulság, amit máris levontak néhányan, örök! Erős hittel hegyeket lehet megmozdítani. Hányszor halljuk gyógyíthatatlannak hitt betegekről, hogy a hitük hozta vissza őket közénk. Egyben azonban vitatkoznék veled... nem helyes, ha magunkra hagysz bennünket! Jó megerősítést, vagy éppen cáfolatot olvasni, vajon úgy értelmezzük a verseidet, ahogy azt te értetni szeretnéd velünk. Az irodalom órák jutnak itt eszembe, amikor nekünk kellett kilottóznunk, hogy X-Y író így, vagy az ellenkező előjelű gondolattal vetette papírra gondolatait. Vallom, az igazi tanulságot akkor vonhatjuk le, ha értjük a közölni kívánt eszmét, Porozi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: veva (Ideje: 07-21-2005 @ 11:55 pm)
Comment: Hínnye! Az előző hozzászólásomban elfelejtettem odaírni, hogy Mester csak egy van, de nagyon sokan annak tartják magukat! Én így értelmeztem. S bizony a Biblia történeteiből él az irodalom és a film is! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 07-22-2005 @ 11:25 am)
Comment: A Biblia sokunknak sokat mond, mutat. Mindannyian másképpen értelmezzük, attól függ ki milyen neveltetésben részesült, milyen vallást követ stb. Ebből adódóan az író vagy költő is értelmezheti saját belátása szerint, hisz egy írott mű (és a Biblia is az) miért ne válthatna ki mindannyiónkból mást és mást? Azért mert a különböző vallások így vagy úgy magyarázzák? Azok is emberek, kik csak egy művet értelmeznek. Én hiszek Istenben. Nem hiszem, hogy Őt bárki bármivel megbánthatja, hisz Ő az ISTEN. Nem a biblia..... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: stevew (Ideje: 07-23-2005 @ 04:28 pm)
Comment: Köszönöm a véleményeket, hozzászólásokat! |
|
|
|
|
|
