Anyu
Fejed felett elrepült ötven éved,
kevés boldogságban volt részed.
Felneveltél két gyermeket,
észre sem vetted a múló éveket.
Hogy milyenek lettek
őket vádolod,
s ha kérdezik; miért,
nincs rá válaszod.
Azt mondod hogy
rossz neked,
s ezt köszönheted nekünk,
közben nem látod át,
merre sodor az életünk.
El vagy foglalva magaddal,
és egyre messzebb sodor az ár,
gondjaid közt fel sem tűnik,
észre sem veszed a más baját.
Szeretünk téged, csak nem hagyod,
mindennél jobban érdekel a bajod.
Vedd már észre, hogy nem vagy egyedül,
és szép, ahogy a réten a kis tücsök hegedül.
A sötét éjben is világítanak a csillagok,
-PRÓBÁLJ MEG BOLDOG LENNI-
mást nem mondhatok! |