És nyugodt babérrá ülök,
mint mezőn tehéntalp csülök,
hogy tanulni följebb megyek,
még öt évet semmit tegyek.

Ikra fekve láb szagtalan,
mind a sok tudás hasztalan,
pénzt se nem keres, őrzi sem,
fűt merengve kérődzi szem.

…Bűntudattal érzés vádol,
mindezért közel sem távol,
hogy cserébe adtam semmit,
míg tehén teje frissennik.