Semmi extra,
Semmi romantika.
Ez düh csak
Mely majd elillan.
...egyszer...de mikor?!
Lelkemen végigtipor!
Szétestem atomokra,és
Otthagy romjaimba.
Rámnéz,csak nevet,
Nem tudja nekem ez a végzet.
Teszi a dolgát,mintha ott se lennék,
Pedig ígyis széjjeltép!
Akkor ,ha hallgat,
vagy mosolyog,
Bármit tesz,
fájdalom!
Így,hogy tudom nem kellek
Csak eldobnak,és nevetnek!
Röhögnek rajtam!
Könnyem csordul,majd elillan.
Nem érzik ,mit én érzek.
Mindig összeraknak,szétszednek.
Ördögi kör ez,
De megszakítom ezt!
Majd én nevetek rajtuk,mikor
Szétesve kérdik miért tiporsz?!
Édes a bosszú,de mégjobban fáj,
Nem érdekel senki sem már!
2005.08.12. |