Amikor igaz szeretet járja át lelkedet, szivedet,
Minden ember, az egész világ kedvesen rád nevet.
Reggel a beszűrődő napsugár incselkedve ébreszt fel,
Este a csillagok szépséges szép fényében alszol el.

Nem a földön jársz ilyenkor, súlytalan lebegsz,
Kis bárányfelhőknek örömmel visszaintegetsz.
Arany színű palástjában a boldogság hercege
Megtesz mindent érted, hogy kedved jó legyen.

Élvezd ki alaposan az igaz boldogság pillanatait,
Játsszál, örülj, nevess, és nagyon szeress valakit!
Valakit, aki azt mondja, mindörökre téged szeret,
Valakit, ki ígéri, el  nem engedi már többé kezed.

Mennyekben érzed magad,de jaj, nagyot zuhansz onnan,
Hol van már a jókedv, a nagy boldogság vajon hol van?
Derűre ború jött. Magányod fájdalmas, nagyon keserves,
Csak az emlék, ami éltet, de már egyre halványabb lesz.

Könny áztatta szemekkel nézel te az egekre fel,
Napsütést, bárányfelhőt te már észre sem veszel.
Este lefekvéskor veled sírnak az égen  a csillagok,
Egy van csak közöttük, mi  halványan rád ragyog.

Vigasztalón suttog neked az elmúlt szép időkről,
Ígéretet tesz neked egy szebb, egy jobb jövőről.
A fekete hullámvölgyből hidd el, kiemel ő téged,
S visszatérhet  örömteli, sugárzó, boldog éned.

Ne hagyd el hát magad! Bízz a te csillagodban!
Örömben, bánatban mindörökké melletted van.
Egy eltávozott drága, kedves lakik a csillagon,
Hidd el, mindig segít ő, elűzi minden bánatod.