Az óceán túlsó partján sok ezer kilóméterre,
Lakik egy kedves férfi, ki olvasni járt át erre.
Az irodalom szeretete hozta őt össze a nővel,
Az elején még nem sejtette, az igazi nagy "Ő"-vel.

Szerelmük, mint nyári zápor, váratlanul, hirtelenül jött,
Versekben beszélgettek, majd priváton egymás között.
Két csodálatos ember, két csodás lélek egybeolvadt,
A full nagy örömére ők egymásnak oly szépen udvaroltak.

Történetük tanulsága, hogy csodák még igenis vannak,
Kiket a Sors egymásnak teremtett, azok össze is akadnak.
Se ármány sem a távolság lelkeiket meg nem támadhatja,
Hisz gyönyörű szerelmükön semmi rossz nem változtatna.

Az ő példájuk legyen követendő a  kétkedők felé,
Az ő történetüket ajánlom boldogtalan emberek elé.
Azt hiszem, minden jóérzésű ember nevében kívánom:
Legyetek ti nagyon boldogok ezen a nagy világon!

Szerelmetekből pedig sokan tanuljanak, okuljanak,
Mindenki életében eljöhet majd egy igazi csoda nap,
Mikor elkeseredve, bánatosan magányodba elmerülsz,
Gondolj rájuk! Szerelmükre! Meglátod, majd felderülsz!

Ajánlás:  Szeretettel Ágnesnek, egy igaz barátnak...