Ringató szél, a fák árnya
Átöleli a Nap sugarait.
Halk sóhaj hallatszik át,
Suhan, széttép, fáj!

Gyomromban érzem a sikolyt,
Földbedöngöl, és folyt!
A szél már nem simítja arcom,
Bőrömbe ráncokat karcol.

Elmúlnak az évek...
Lehullnak a levelek.
Megmarad a szerelem...
De én ettől félek.

Félek,hogy elmúlik egyszer,
S aztán csak sírok ezerrel.
De bízom abban,hogy nem múlik el.
Remélem te is szeretsz, hol egy jel?

Adj jelet,hogy megtudjam,
Hogy ne éljek hazugságban.
Néha úgy érzem szeretsz,
Máskor meg megvetsz...

A halk sóhaj egyre csak halkul,
A szellő egyre csak tompul.
A levelek nem hullanak le már.
A Világ egyszerűen,megáll.


                                                             2005.09.04.