a szerelem, az igaz szerelem

kérded, mi az a szerelem…
és azt hiszed, te kis bolond, most
kéjes titkokat mesélek, s te élvezettel
hallgatod? gondoltad, szívről, vágyról,
sok apró pajzánságról lebbentem fel
vörös titok-selymemet? hogy édes
csókról, titkos bókról mesélek neked?
hogy megmutatom, mint remeg lábad
majd, mint reszket a szó, ha hozzá
szólsz? hogy ezer rózsát markoló
izgatott-izzadó tenyérről suttogok neked?

1963 május 9-én megkezdődött a szakszervezetek XX. kongreresszusa, hogy meghatározza a szocializmus teljes felépítésével kapcsolatos feladatokat. Ezen a napon Szekeres Józsefné hang nélkül világra hozta Szekeres Józsikát, Szekeres József legnagyobb örömére.
Józsika gyönyörű kisfiú volt. Szőke göndör fürtjeit mindenki megcsodálta, s a nénik rendszerint még meg is simogatták a fejét:
- Jaj, de édes kisfiú!
Szekeres Józsika nem szerette, ha a nénik megsimogatják a fejét. Szerencsére apja mindent elkövetett, hogy igazi férfit faragjon a fiából. Nem hagyta, hogy a nagymama, és az anyja elkényeztesse. Józsika ezért csak éjfélkor osont át a nagymamához, aki megértette, hogy nagyon fél a sötétben.
1981-ben Szekeres József elballagtatta a fiát. - Igazi férfi lett a gyerekből –állapította meg. Ifjabb Szekeres József azonban egyáltalán nem érezte magát igazi férfinak. Mariann volt az egyetlen lány, aki eddig hajlandó volt vele moziba menni. Mikor meg akarta csókolni, elfordította a fejét, és ezt mondta:
- Figyelj! Tök jó barát vagy, de ennyi. Érted?
Persze, hogy értette ifjabb Szekeres József. Egyetlen lány sem szeretne bele egy olyan tökéletesen jelentéktelen figurába, mint ő.

ó, te kis buta! a szerelem,
az igaz szerelem fáj - mikor vele vagy,
de nem akarod, hogy átöleljen, sőt!
benned legyenek pőre gondolatai,
és ha nincs veled, kit szeretsz,
csak forogsz, meg topogsz,
locsogsz, motyogsz és szorongsz,
két kézzel tépnéd ki a sóhajt melledből,
és ordítanál, sikítanál a világba,
és ha kinevetnek,
nem szégyelled, de fáj,
na, ez a szerelem!

Ifjabb Szekeres József középiskolai tanulmányainak befejeztével a közgazdasági egyetemen folytatta tanulmányait. Végre ő is Szekeres József lehetett. Nem szeretett ifjabb Szekeres József lenni.
Az egyetemen ismerte meg Réti Boglárkát, akibe első látásra beleszeretett. Réti Boglárka mindenkivel nagyon kedves volt, így nem volt nehéz a közelébe férkőznie. Eszébe se jutott, hogy Réti Boglárka valaha is úgy gondolna rá, mint egy igazi férfira, de már annak is örült, hogy ő lett Réti Boglárka legjobb barátja. Végre volt kivel moziba menni, volt aki táncolt vele, de leginkább ping-pongozni szeretett Réti Boglárkával. Olyankor a lány teljesen kipirult, minden poén után üvöltözni kezdett, és minden csuszáért bocsánatot kért. Réti Boglárka mindent beleadott a játékba, és ez Szekeres József számára leírhatatlan öröm volt.
Réti Boglárka azonban két év múlva otthagyta az egyetemet, és férjhez ment egy lovász fiúhoz, akivel egy tanyára költözött.

hogy ha nincs veled, ha a valahovába
ment nem alszol, nyitott szemmel
kergeted álmaid, míg várod, téped
virágnak szirmát, ágyadban keresed
árnyát, illatát, édes izzadtságszagát,
sóhajtását, sóhaját lesed, hallod hangját,
ha nyikordul a szék, hol nemrég ő ült,
ha szellő lebbenti az ablak fátylát, és
számolod az ócska perceket, mit
büntetésül szabott ki rád
a szerelem!

Nyolc évvel később egészen véletlenül találkozott Réti Boglárkával az utcán. A lány még mindig gyönyörű volt, neki legalábbis úgy tűnt, semmit sem változott. Rögtön a nyakába ugrott, és fecsegni kezdett:
- Nahát! Jocó! Ez hihetetlen! Mintha tegnap beszéltünk volna utoljára. Pedig mennyi minden történt! Képzeld! Van két gyerekem, elváltam, de együtt élek a férjemmel, mert nincs hova mennem. Tudod, anyámék sosem fogadták el, hogy ilyen vagyok, a tanyáért meg nem fizetnének valami sokat. Szóval pokol az életem, de nem számít! –és olyan könnyedén mosolygott, hogy Szekeres József maga is a pokolba kívánkozott.
Szekeres József úgy gondolta, most már igazán nincs veszteni valója, és bevallotta Réti Boglárkának, hogy egész életében bele volt szerelmes.
Réti Boglárka ettől iszonyú zavarba jött, és hirtelen rádöbbent, hogy elrontotta az életét. Szekeres Józsefhez kellett volna feleségül mennie.
Szekeres József, aki ekkor már egy vállalat gazdasági igazgatója volt, megkérte Réti Boglárka kezét, és a lány igent mondott. Szekeres József álmodni se merte, hogy létezik ilyen boldogság. Réti Boglárka mindenki legnagyobb megdöbbenésére igazi feleség és nagyszerű anya lett. Volt egyetemista társaik hitetlenkedve csóválták fejüket:
- Nahát! Sosem hittük volna, hogy pont ti lesztek azok, akik ilyen jól egymásra találnak.
Szekeres Józsefnek két kislánya született, de mind a négy gyereket sajátjaként szerette. Sínen van az élete. Mellette a nő, aki szeret, a gyerekek szépek és okosak, mindent megadott neki az élet, amire vágyott.
Így hát Szekeres József esténként hátradőlt a karosszékben és észre se vette, amint Réti Boglárka egyre szomorúbb szemmel tálalja fel a vacsorát.
- Az egész egy rohadt nagy átverés –fakadt ki egy este teljesen váratlanul Réti Boglárka. – Te elmész, dolgozol, hazajössz, lefekszel, te kapod a fizetést, tiéd a dicsőség, miközben minden az én nyakamba szakad!
Szekeres József hirtelen képtelen volt a szavak értelmét felfogni. Hosszú idő után akkor látta először Réti Boglárkát igazából. Döbbenten vette észre, hogy a felesége nem boldog. Szekeres József nagyon sajnálta Réti Boglárkát, de fogalma sem volt róla, hol rontotta el a dolgokat.
- Elmehetsz te is dolgozni – mondta szeretettel.
- Valóban? –villant dühösen Réti Boglárka szeme. – Mégis hova mehetnék dolgozni négy gyerekkel, tíz évi szobafogság után? Neked minden olyan egyszerű! És mi lesz a nyári szünettel? És mi lesz, ha betegek lesznek a gyerekek? Észre se vetted, hogy minden este sírva alszok el! Észre se veszed, hogy én is vagyok!
- Segítenék neked, de nem tudom, hogyan! Én csak ahhoz értek, hogy békén hagyjalak. Találd meg magad! –és ebben a pillanatban Szekeres József tudta, hogy Réti Boglárka nélkül mit sem ér az élete.

és tűröd, ha aláz, tűröd,
még ha ki is ver a láz, és megbocsátod
neki, hogy te is vagy, és az agy, kis
massza a fejedben zsong, bong, és nem
érdekel, ha kérdezel, és választ arra nem
kapsz, csak vársz, csak jársz körbe,
dühöngve magadra, hogy megint
megbántottad, mert megkérdezted tőle:
szeretsz? s válaszul kapod: ó, bolond,
nem érek rá! és te zavartan nézel rá,
nem érted, hisz’ nincs fontosabb
kérdésed…

Réti Boglárka keresni kezdte magát. Tizenegy csúfos kudarccal végződő állásinterjú után úgy döntött, elege van mindenből, leírja a gondolatait, mert az nem lehet, hogy csak ő ilyen szerencsétlen, és nem képes boldog lenni, pedig mindene megvan.
Mikor belépett a világhálóba, Réti Boglárka még nem is sejtette, hogy élete új fordulatot vesz. Megtalálta önmagát, sőt attól még sokkal többet. Megtalálta az igaz szerelmet.
Az igaz szerelem kedves volt és szép szavú, a mosolya pedig egyenesen káprázatos. Réti Boglárka újra a régi lett. Gyertyafénynél tálalta a vacsorát, mindenkihez volt egy kedves szava, napközben énekelgetett, és persze írt, írt, írt. Szekeres József örült a változásoknak, de azért volt benne egy kis aggódás is. Lelke legmélyén biztosan tudta, nem neki köszönhető, hogy Réti Boglárka megfiatalodott. Erről a rossz érzésről azonban nem volt hajlandó tudomást venni. Mikor egy évvel ezelőtt Réti Boglárkából kitört a fájdalom, Szekeres József nagyon megijedt, hogy Réti Boglárka elhagyja. Most látta, hogy a felesége boldog, de nem akarja elhagyni.
Márpedig Szekeres József számára ez volt a legfontosabb a világon.

és az is az igaz szerelem jele,
ha mást tesz, és nem úgy, mint
képzeled, és te nem tudsz szólni,
és vele teszed a rosszat, de érzed,
csak vele, nem nélküle,
élete a te életed, és életed
nélküle nem élheted,
mert ennyire szereted, és
bármit mondhat, csak igaz lehet,
és a lehetetlen sem lehet,
és bármit tesz is, az úgy a jó,
mert áruló belőled nem lehet!

Réti Boglárkának pedig esze ágában sem volt elhagyni Szekeres Józsefet. Leginkább azért, mert akit szeretett, sokkal fiatalabb volt nála, és bár nagyon romantikus lett volna otthagyni megfáradt életét, szembe szállni az egész világgal és egy bőrönddel a fiúhoz költözni, Réti Boglárka tudta, hogy elveszítené a gyerekeit. Anélkül pedig az élete semmit sem érne.
Kezdetben sokat gondolkodott azon, hogy mi értelme van így szeretni valakit, ha tudja, hogy sosem lehet teljesen az övé, de később úgy döntött leszokik a gondolkodásról, mert különben beleőrül. Valahányszor átölelte a fiú, érezte, hogy teste szinte megsemmisül, két lélek ölelkezik, a világ kerek lesz és egész, és valami olyan mennyei harmónia árad körülöttük, ami tiszta, igaz. Réti Boglárka bizonyosságot kapott, hogy van igaz szerelem, mikor nincs se remény, se érdek, csak a végtelen áradás, mikor te én leszel, én te leszek, és aztán már csak mi vagyunk. És mivel Réti Boglárka boldogságából az egész világnak jutott, Szekeres József jobbnak látta, ha ő is csak élvezi ezt a boldogságot, és remélte, hogy soha nem tudja meg Réti Boglárka titkát.

és az egy igaz szerelem, ha úgy
gyűlölöd, mint senki mást, és ha kérdi:
miért? nem érted, csak öleled, és szidod,
hogy megint ölelhesd, és ölni tudnál
érte, és ha bántják, neked fáj, és sírsz, ha
sír, és nevetsz együgyű viccein, és
számodra egyre szebb, mert neki azok a
ráncok, azok az őszülő szálak a
legszebben állnak, és beteg, szenvedő
testét öleled, megfésülöd, és ágyba
viszed az ebédet, s ha kell, megeteted, és
ha kell, azt, igen, azt te kiviszed…

Ám amilyen váratlanul jött, olyan váratlanul el is múlt Réti Boglárka tündöklése.
Szekeres József már megtanulta, hogy nem dőlhet többé nyugodtan hátra a karosszékben addig, míg meg nem győződött róla, hogy Réti Boglárkával minden rendben van. Egy napon azonban ijedten tapasztalta, hogy Réti Boglárka ismét sírva alszik el.
Másnap fellopódzott a világhálóra, hogy utána járjon, mi szomoríthatta el Réti Boglárka szívét. Hamarosan rátalált írásaira, és kiderítette, Réti Boglárka igaz szerelme egyik napról a másikra véget ért. Az írásokból az is világosan kiderült számára, hogy a fiú másba lett szerelmes, és Réti Boglárka már semmiben sem hisz. Szekeres Józsefnek jobb nem jutott eszébe, bejelentkezett ő is arra az oldalra, ahol Réti Boglárka irogatott, és levelezni kezdett titokban a feleségével.
Maga is megdöbbent azon, hogy milyen keveset tud Réti Boglárka életéről. Egyetlen dologban azonban teljesen biztos volt: Réti Boglárka a legkülönlegesebb ember a világon, akire neki kell vigyáznia. Mint húsz évvel ezelőtt, most is könnyedén a bizalmába férkőzött, és hamarosan ő lett Réti Boglárka legfőbb vigasztalója.
- Te egy igazi csoda vagy! Nézz a tükörbe és addig mondogasd magadnak, amíg el nem hiszed – írta neki egyik levelében.
Réti Boglárkának természetesen fogalma sem volt arról, hogy az ismeretlen jótevő Szekeres József. Hiszen Szekeres József nem szokott irogatni. Szekeres József mindig csak azt olvassa el, amit Réti Boglárka megmutat neki. Ez az ismeretlen férfi viszont megmentette az életét, mert a hirtelen beálló csendben megbolondult volna egyedül. Mosolyogva gondolt arra, hogy végre igaz barátra talált, amilyen csak egy volt az életében hajdanán: férje, Szekeres József.
- Na, igen! A barátság több, mint a szerelem – mosolyodott el keserűen.
Réti Boglárka soha többet nem akart szerelmes lenni. A szerelem, az igaz szerelem, amiben annyira hitt, semmivé foszlott. Egyszer talán majd szép emlék lesz, bízott benne, hogy az lesz, de egyenlőre még csak óriási csalódás volt, hogy nincs semmiféle lélek, hogy minden bizonyosság hiábavaló, csak a reményteljes jövő számít, és az érdek, a test pedig könnyen pótolható.

és a gondok, ha beborítanak,
csak megkopott, üres szó a szerelem,
ha már mást szeret, hát elengeded,
mert tudod, kezét meg nem kötheted,
úgy szereted, hogy szabadságát
el nem veheted, és ha te mennél el,
nyugtod nem leled,
nem lesz nyugodt perced, csak ő kell, kit
gondolatban ölelsz, csak vele érzed,
hogy nem vagy egyedül,
ha jó, ha rossz fikarc életed…

Réti Boglárka egyre gyakrabban gondolt arra, hogy jól döntött, mikor igent mondott Szekeres Józsefnek.
Egy napon aztán arra ébredt, hogy már nem fáj semmi sem, és ha szerelem nincs is az életében, de örömből nincs hiány. Az ismeretlen levelezőbarátja épp a napokban küldte el a versét: a szerelem, az igaz szerelem címmel. Gyönyörű vers! Ó, igen! Milyen kis buta is volt, hogy azt hitte, ismerte az igaz szerelmet. Ó nem! A szerelem az olyan, mint ahogy Szekeres József szereti őt. Benyúlt a ruhásszekrénybe. Magára vette Szekeres József zakóját.
- Tiszta bolond vagyok! –nevetett – Hiszen van szerelem! Van igaz szerelem!
És önkéntelenül is belenyúlt a zakó zsebébe.
Papír fecnikbe akadt a keze. Olvasni kezdte a kusza sorokat. „kérded, mi az a szerelem…és azt hiszed, te kis bolond,” Elfutotta szemét a könny!
- Ez nem lehet igaz! –sóhajtott boldogan, és szorosan magára húzta Szekeres József zakóját.

igen, ez a szerelem, az igaz,
mert bármi történik, ő a vigasz,
és jutalmad megkapod, ha akarod,
s lehozhatod végre a választott csillagot,
és a meleg, mit csak vele érezhetsz,
az a jutalom, mit élvezhetsz,
és a csók, a test, érintés,
kéj, szédülés, ez mind a tiéd lehet,
mert szeret, és te is szereted,
és szereted, és ő is szeret,
hát ez a szerelem, az igaz,
kegyetlen szerelem!