Ezen a nyáron is sor került az iskolánk által szervezett külföldi útra, emlynek színhelye ezúttal a Loire folyó völgye volt. A kísérők között számos tanárunk illetve volt tanárunk is volt. Emellett, mivel a mi iskolánk jelentkezőivel nem telt meg a busz, egy szegedi tanárcsoport csatlakozott hozzánk, így felnőtt kíséretben nem volt hiány.

A Franciaországig tartó hosszú buszozás első fénypontja a svjáci megálló volt, ahol egy Formula 1-es típusú szállodában töltöttük az estét. Maga a szállás kényelmes és tiszta volt, minden szobában külön tévével és mosdókagylóval, de többeknél tapasztaltam azt a problémát, hogy elfelejtették a szobájuk kódját.

A svájci kitérő után reggel korán indultunk tovább, Franciaország irányába. A hosszúra nyúlt este miatt az indulás után egy-két órával a busz szokatlanul elcsendesedett. Mikor Franciaország területére értünk, már (majdnem) mindenkiben megfogalmazódott a kérdés: Vajon mikor telik már le a négy óra? Nem sokkal ezután eljött a megváltás: PIHENŐ!!! Az ötperces pihenők is jót tettek a társaságnak, élénkebben szálltunk vissza a buszba.

Aztán végre odaértünk. Az első franciaországi szálláunk Troyes városában volt, ahol a svájcihoz hasonló Formula 1-es szállodában laktunk. Még ezen a napon elmentünk várost nézni, megismerni Troyes városát. Volt aki már itt elkezdett vásárolni. Ez persze nem meglepő, hiszen a kis belvárosban számos ajándékbolt és képeslapüzlet volt fellelhető. Miután bejártuk a várost, eljött a vacsora ideje. Egy Flunch nevezetű étteremben ettünk, előre megrendelt menünk volt svédasztalos köretkínálattal.

A következő napon elhagytuk Troyes városát, és Chambord felé vettük az irányt, ahol egy csodálatos várkastélyt néztünk meg több, mint háromszáz kéményével és a lovas őrrel a kastélyhoz vezető úton. Érdekessége a Leonardo da Vinci által tervezett kettős csigalépcső, melyen két egymással szemben jövő ember sem biztos, hogy látja egymást. Mi ezt az elméletet megdöntöttük: kipróbáltuk ezt a gyakorlatban, de mi mégis tisztán láttuk egymást.

Chambord városa után meglátogattuk Amboise várát és a mellé épült kis kápolnát, valamint a hozzá közel eső Clos Lucé-t, melyet a király adományozott Leonardo da Vincinek, aki ebben a kisvárosban élte le élete utolsó három évét. Még ezen a napon látogattuk meg Chenonceau kastélyát is. A kastély vízre épült, és a mellette álló kerteket is csak hídről lehetett megközelíteni. Ezen a napon a szállásunk Tours-ban volt, az előbbiekhez hasonló szállodával és étteremmel.

A következő napon sor került Chinon várromjának megtekintésére, ahol Jeanne d'arc életét is végigkövethettük, Ussé várkastélyának és kápolnájának meglátogatására, ahol betekinthettünk a Csipkerózsika-múzeumba is, valamint Blois város kastélyának meglátogatására, amely kirándulásunk utolsó Loire menti kastélya volt.

A következő napon elérkeztünk franciaországi utunk tetőpontjára, mikor is Párizsba vitt az utunk. Mivel pont a Tour de France befutójára értünk oda, láthattük a lelkes tömeget gyülekezni a Champs-Elysées-n és a város többi pontján is. Meglátogattuk a francia főváros főbb nevezetességeit: A Trocadero-ról indulva első állomásunk az Eiffel-torony volt, melyet az Invalidusok dómja követett a Louvre udvarának érintésével. Mindezek után a Notre Dame-ot tekinthettük meg. Vállalkozó szelleműek megpróbálhattak bejutni, de jobban járt az, aki elindult a Latin negyedbe. A szerencsésebbek még a Pantheont is láthatták.

Párizsban tett kisebb kitértőnk után buszra szálltunk, és megkezdtük hosszú utunkat Magyarország irányába. A hazaút semmivel sem volt kellemesebb, mint a kiút. Sőt még a kíváncsisás és a várakozás sem lelkesítette a csapatot.