Ránézve e emberrõl Egy másik jut az eszembe Amint gondolkodik az életrõl, Gondolkodik elmélkedve…
Vajon mi is az élet? Dicsõ sorban állás!!! Hol megvesszük a bérletet, S várjuk, mikor jön az áldás.
De mi értelme élni, Ha nem tudunk?! Mi értelme nézni, Ahogy elbukunk?!
E világ úgyis elbukik, Ha mi nem vagyunk itt! Hát hogy még itt vagyunk! Élni senkit sem hagyunk!
Ezt hallván a másik, Rögtön feláll e szavakra, S mintha Sátán lenne a másik, Kezét pajzsként emeli a magasba.
Eddig, és ne tovább Ifjú fiatalember! Azt hiszed talán, Hogy minden Május Szeptember?
Siratod e világot, Melyben még élsz, Nem mentenél meg se egy virágot, Csak azért, mert félsz!
Félsz a jelentől, és jövőtől, Hogy milyen lesz a sírfalad, Félsz a halálőrtől, Hogy pénzed hasztalan marad
Erre a másik ember, E szavak hallatára Fölugrott, s elment Légből épült várába.
|