Elmondhatnám, hogy milyen a világ
amely évekre önmagába zárt,
mint a magába fordult gondolat,
amely hurkában egyre csak kutat.

Elmondhatnám, hogy milyen odaát,
ahol alig lehet nyerni csatát,
csak pörög, pörög egykor volt magad,
s nem találsz jövődbe vivő utat.

Elmondhatnám, de meg nem értenéd,
csak éppen hogy meg-megsejthetnéd,
mert ki nem járta meg lelke poklát,
nem tudhatja milyen ott a világ.

Elmondhatnám, de ha meg nem élnéd
csak foszlányok dobódnának eléd,
mert ki szelleme teljében alkot,
nem tudja milyen, ha üresség kong.

Elmondom hát, hogy nyertem már csatát,
s bár még csak közelít az ideát,
hiszem, egyszer önmagamra lelten,
újra fénylik majd meggyötört lelkem.