Nyárban kigyúlni kazlat -úgy estefelé-

láttál e már? Ahogy a tűz megindul,

hallottad e, miként ezer meg egy csont

száraz szilánkja törve roppan?

Mikor körötte a levegő s az ég remegve

megvonaglik mint vadászkutyapózban

az ember ha a kíntól visszahajlik önmagára?

S ha láttad is, felismerted e a szenvedély

hologramját ahogy alkonyat után

-még éppen a látóhatáron- színeket mos

össze a készülődő pernye éjszaka:

mély brokátvöröst szederjes éggel

bele csontfehér hold párás udvarába?