Árnyadat látom, de te nem vagy ott
Ama séta képe bennem, szememben megfagyott
Hiába nézek bús léptem elé
Az üres szempár hangtested' nem lelé
Árnyadat, követőd' délidőben látom
Napestbe' menvén gyönyörködve látom,
Hangodat, kacagót, csak álmomban hallom,
Csak álmomban hallom, csak álmomban hallom.

Léptünk elé hajol búsulva egy ihar
Nem ütközünk belé, nem sújt minket vihar
Megyünk, mendegélünk üresen az uton
Lépkedik a lelkem hosszú alaguton
Árnyadat, követőd' délidőben látom
Napestbe' menvén gyönyörködve látom,
Hangodat, kacagót, csak álmomban hallom,
Csak álmomban hallom, csak álmomban hallom.

Megszólítalak, de észre senki nem vesz
Üres az én utam, és örökké az lesz
Mosolyogsz, nevetsz, kibontod a szárnyad
De felébredve látom, mindez csak az árnyad
Árnyadat, követőd' délidőben látom
Napestbe' menvén gyönyörködve látom,
Hangodat, kacagót, csak álmomban hallom,
Csak álmomban hallom, csak álmomban hallom.

Merengő szemeid az űrbe bámúltak
Lassan a közös perceink elmúltak
Minden arcvonásod a tenyeremben ül
S élvezi hangod játékát két hallgató fül
Forgunk körbe-körbe, s te ágyamban alszol
Illatod alszik velem, s altató hang szól
Szomorú arcod elbúj', hangod altató
S esőcseppet nyel egy alvó, lusta tó

Mosolyogtál, de tudtam, szomorú vagy
S néha egy bús arcot el víg mosoly hagy
Nem tudom, ki vagy, csak azt hogy hiányzol
S álmaimban látom, 'mint mellettem alszol
Forgunk körbe-körbe, s te ágyamban alszol
Illatod alszik velem, s altató hang szól
Szomorú arcod elbúj', hangod altató
S esőcseppet nyel egy alvó, lusta tó

Nem értem a nyelved, érzem ízét mégis
Te voltál a kezdet, te leszel a vég is
Veled utazok örökre, rejtelmes éji lány
Veled, mégis nélküled emészt meg a magány
Megyünk hazafelé, hol ágyamban alszol,
S hol ereket duzzasztó lágy, mosolygó hang szól
Oda megyünk haza, ott alszunk el ketten
S nem leszel mellettem majd ha felébredtem...