Ki lát...
(apokrif)

Ki lát engem,
ki szeret,
ha kékjével
a tavaszi ég
betemet..?

Csillagaim
ha felgyújtom,
s zsarátnok lesz
minden úton,
a parázsra ki lép velem..?
Égtek-e majd,
szalmalángok,
lángoltok-e majd,
bálványok..?
Ki lesz, aki kiterít,
s ki majd, aki felnyerít:
köpök rád egy imát, nahát,
hidd, van melletted még
barát..!

Ó, porszemek,
hej, ti szavak..!
Lásd, Uram,
még mind alszanak.
Csendben járunk,
egy sem ébred.
Nem szomjazzák
már a véred.
Elmegyünk,
kart karba öltve
s együtt roskadunk
a földre.

„Gyújtsuk magunkra a Napot, Uram..!”