lészen tiéd... Mától nem

nyílnak szívedben tüskés

virágok...

Féltem, létem szárazon

pereg... Homokdünék közt

lépkedek, síromra nincsenek

virágok...

Fáradt vándor! Szívem

lészen tiéd... Vidd

magaddal, mint réti

virágot!

Féltem, létem lesz

lesz üres pohár... Nincs ki

újra töltsön a mából,

s ami jön, feledés...

Fáradt vándor! Barátságom

lészen tiéd... Kezedbe adom

a lángot, mely élteti benső

világom...

Féltem, létem szüli

átkom... S nem segít

varázscsók, ha lelkem

fekete vászon...

Fáradt vándor! Lelkem

lészen tiéd... Egyetlen

igaz kincs, kitőrni őrűlt

világból...

Féltem, éltem lesz

magányos... Üres palack,

melyet tenger mos el -

parttól távol...

Fáradt vándor! Erőm

lészen tiéd... Belőle

kortyolj nagyot,

sosem elég...

Féltem, éltem kevés

a mához... S jövőt hogy

reméljek én, ha múltam

lehúz, nehéz...

Fáradt vándor! Bizony

igaznak látom álmod:

Hajóm csendben úszik

feléd - barátom...

Még mindig élsz.