egy utolsó vers
(kicsinek)
(de lehet egyáltalán utolsó verset írni?
nem mindegyik vers az utolsó?
és - hogy szinpadias legyek -
végülis nem mindegyik az első?)
szerelmünk
- ha volt, vagy ha az volt -
olyan volt
hogy pár nappal eltünésed után
alig emlékeztem rád.
az élet ment tovább
azt hittem persze
és csak ragadozó állad
kisért esti csavargásaimban
meg vitorláshajó járásod
ahogy ringva elúsztál
a sarok után.
tovább nem mehettem
azóta se tudom apádnak
mi baja lehetett velem.
szerelmünkben
- s nekem az volt ami volt -
két tévelygő kapott
pillanatnyi menedéket
és egymásból némi
holdfényt is kisajtolt.
az élet ment tovább
sokáig azt hittem persze
amíg egy nap a margithídon
a megállótól nem messze
egy pillanatra
olyan volt a hang és a haj
- tudod az az ajaj -
hogy megállt a világ
és megtudtam hogy
semmi sem semmisül
meg igazán.
szerelmünket
- a tiéd az amit neked jelentett -
magamnak megmentettem
és jól eltettem,
egyszer még jól jöhet.
úgysem változik igazán semmi.
|
