Bükktúra
Fut a vonat,
fut a roham,
útra jut is,
marad ott is.
Ködben úszik puszta aéja,
kilométert lábunk falja.
Lassan tisztul, pára oszlik,
fehér függöny rojtja foszlik.
Erdőösvény felkeringő,
őszi napfény tánckeringő,
óriási hátizsákunk,
nehéz vinni az iszákunk.
Hegyre fel és völgybe le,
hogy szakadjunk meg már bele.
Őszi színek, csodás tájak,
túrapecsét, zárva házak.
Fehér falú ormos sziklák,
hideg napcsík csóvavizslák.
Tószerűn szép víztározó,
kedves tájék raktározó.
Teli zsákok, súlyos krumpli,
táska mélyen zavart rumli.
Falun kurtán nyitva boltok,
kocsmahelyen forrókortyok.
Türelmetlen buszos bácsi,
mint kit török űz Mohácsig.
Sok burgonya pucolása,
kolbászdarab hámozása.
Hideg házban furcsa főzés,
kártyajáték, álomfűzés.
Rogyant ágyak nyikorognak,
fejfájdítón csikorognak.
Fut a vonat,
nem a roham,
tétlen állunk,
buszra szállunk.
Menetelés egy falutól,
vállunk húzott egy batyutól.
Lihegősen mászva fentre
jól is esne egy kis tente.
Letekintve mélyben örvény,
felpillantva emel ösvény,
túl meredek csúcson Bánkút,
csukott síház pecsétlőrúd.
Fennsík bokros, mezős csíkja,
elbúj tőlünk füvek gyíkja.
Szikla Tar-kő tömb tényleg tar,
gyönyörűszép kép szembe mar.
Magaslatról alant tetők,
hegységormok tarka fedők,
meggyűrődött terítőként
hullámoznak kerítőként.
Ijeszt sötét éj dorongja,
lemenőben nap korongja
ragyogó fény alacsonyán,
csillog avar aranyosán.
Színes völgytáj mellett a bérc,
vajon mennyi benne az érc?
Kavics köves ördögszántó,
barlanglyukhoz bokarántó.
Le is száll ránk est sötétje,
lámpák fénye utunk tétje.
Messze hegyalj körül villan,
lenti város égő villany.
Botladozva útkeresés,
megúszva bár az elesés.
Énekszó s útszerpentin,
csillagfény dalt felhörpenti.
Falvat érve elzakatol,
csigatempó míg vacakol,
az utolsó vonatjárgány,
utolsóság buszra járvány.
Stoppolni kell hideg fagyban,
kifáradtan testben, agyban.
Hűvös szoba karja várott
főzött virslit s gyorsan álmot.
Fut a vonat,
vár a roham,
fel is jutunk,
ingyen utunk.
Könnyed séta apátsághoz,
vörös erdőn erdészházhoz,
gerinctúra inga gyalog,
mellettünk táj eloldalog.
Apró patak víze csurog,
összeborult lombok hurok.
Máló falú kis kápolna,
távol tőle áll Bábolna.
Kibukkanva hegyi szélre,
kedvünk kaphat pörgő szélre:
kanyonszurdok, település,
kilátásért kőre ülés.
Szarvaskői pár várromok,
házak alul szembe homok,
túlnan újabb kilátó csáb,
vonzó tornya kinyúló csáp.
Fele csapat törtet oda,
alig csapás úton csoda,
Bükköt, Mátrát, pusztát látni,
napnyugta pírt tornyon várni.
Megkotyvasztunk sajtos tésztát,
vendégkönyvbe mások firkát.
Ropog kályha, hőfok langyos,
hangulatunk bősz angyalos.
Fut az idő,
szép az idő,
végső napunk,
nagy a pakkunk.
Hegytetőre föntre mászva
tüdő sípol ordibálva.
Széles úton szemközt futó
őzikéből ugró rugó.
Később napunk új állati
mufloncsorda vad tárlati.
Rozsnak-puszta, ló és macska,
szélmalomhang pörgés vacka.
Messze célunk felé útban
erőágas alagútban
kaptatunk fel hullámhátra,
előre, nem vissza, hátra.
Táskasúlyon reklemálunk,
pokolra küld sajgó vállunk,
Törökasztal kőpárkányán
feláldozni zsákot vágynánk.
Szikla szélről lengő lábak,
vidéktájtól fejek kába.
Várépület egy karnyújtás,
lábbuszmotor pörgő gyújtás.
Várpillérek, kőjáratok,
benn porosak a járatok.
Kifaragott labirintus,
szürkesötét labilis tus.
Bükköt újfent körbe nézni,
Mátra is szép, észbe vésni.
Kőpárkányon elidőzünk,
elmúlt napok felidézünk.
Alászállunk fellegvárból,
hiányt látunk olcsó árból,
szomjan megyünk végpecsétre,
pontot téve túrahétre.
Fut a vonat,
vele roham,
tűnik Sirok,
szinte sírok... |
