A PUSZTA KELLŐS KÖZEPÉN
Csikorogtak a kerekek és a vonat nagy zökkenéssel megállt.
- Na, mi az, megérkeztünk? -kérdezte Uhu Ubul, a fülesbagoly és kíváncsian pislogott egy piros keretes szemüveg mögül.
- Nem, ez nem az állomás. Olyan, mintha egy puszta kellős közepén lennénk -mondta Tűhegyi Matyi, a sündisznó, és egészen odanyomta fejét az ablaküveghez, hogy mindent lásson.- Igen, igen, úgy látom, valóban egy puszta kellős közepén vagyunk.
- Én meg már azt hittem, hogy megérkeztünk -pislogott Ubul.
Beee. Beeecsapott beeennünket ez a vonat -szólalt meg Barika Benedek, a pepitagyapjas kisbárány.- Beee. Beeecsapott ez a vonat.
Ekkor kinyílt az ajtó és egy kormos masiniszta lépett be az utasok közé; aki inkább hasonlított kéményseprőre, mint masinisztára.
- Hagyjátok el a szerelvényt! Nem megyünk tovább! Szálljatok le! -kiabálta a masiniszta.
- Hogyhogy szálljunk le? Micsoda beszéd az, hogy hagyjuk el? Különben is, előbb illik bemutatkozni, és csak azután szokás szamárságokat beszélni -mondta Matyi, a sün, és szigorúan összeráncolta szemöldökét.
- Fekete Levente vagok, a masiniszta -mondta-, és nem szamárságokat beszéltem, csak azt, hogy szálljatok le, ugyanis... izé... a mozdony, akit Pöfögéri Taszilónal hívnak, kijelentette, hogy egy tapodtat sem hajlandó továbbmenni, mert nagyobb kedve van rostokolni, mint elzakatolni az állomásig. Tehát, ha nem akartok napokig rostokolni Taszilóval, akkor szálljatok le, és indúljatok el gyalog!
- Nagyon fúrfangos mozdony ez a Pöfögéri Tasziló -jegyezte meg Matyi.
- Én meg már azt hittem, hogy megérkeztünk -kezdte pislogva Ubul-, és erre tessék, itt kell rostokolnunk a puszta közepén. Nem jó ez így, nagyon nem jó!
- Beee. Beeeszélnünk kellene Taszilóval, hátha megérti, hogy várnak beeennünket. Beee.
Leszálltak mind a hárman és előreballagtak a mozdonyhoz, aki lustán heverészett a síneken, és esze ágában sem volt elindulni.
- Szia, kedves Tasziló! Aranyos kis Pöfögéri Tasziló! -hízelgett Matyi.- Képzeld el, mi történt! Vár bennünket Setesuta Betti barátunk, az őzike, és nemcsak vár, de még az állomásra is kijön elénk, nekünk meg itt kell rostokolnunk a puszta közepén... Nem tudod, miért?
- De tudom. Azért, mert nekem rostokolni van kedvem, és nélkülem nem tudtok elmenni az állomásig -mondta Tasziló.
- Beee. Beeezzeg, ha neked kellene sietned a barátodhoz, akkor nem nagyon rostokolnál. Beee -mondta Barika Benedek.
- Csakhogy nekem nincs barátom, és nem is sietek sehová.
- Én meg már azt hittem, hogy megérkeztünk, pedig csak azért álltunk meg, hogy a barátokról diskuráljunk... Nem jó ez így, nagyon nem jó! -mondta Ubul, a szemüveges bagoly és közelebb lépett Barikához, hogy a fülébe súgjon valamit.
- Beee. Beeeláthatjuk, hogy nem kényszeríthetjük Taszilót arra, hogy vigyen beeennünket, ha nem akar, de ha mondjuk ő is jöhetne velünk nyaralni, akkor talán mégis elvinne beeennünket. Beee -mondta Barika Matyinak, de olyan hangosan, hogy a mozdony is meghallotta.
- Még hogy én nyaralni?! -ellenkezett Tasziló.- Van nekem sokkal fontosabb dolgom is, mintsem hogy izé...
- Például rostokolni, nem igaz? -vágta rá Tűhegyi.
- Igen, például -pislantott egy nagyot a mozdony.
- Beee. Beeetti is biztosan örülne neked. Beee.
- És velem mi lesz? -kérdezte Levente.
- Jöhetnél te is -mondta Matyi.
- Nem! Nem! -kiabált Tasziló.- Semmi ilyesmiben nem vagyok benne!
- Én meg már azt hittem, hogy megegyeztünk -kezdte Ubul.- Elhívjuk nyaralni, és még neki áll feljebb. Na, én visszamegyek a kocsiba, és ha meggondoltad magad, csak indulj el nyugodtan -pislogott és elindult a két barát pedig követte.
Visszaültek a helyükre és vártak.
- Halihóóó! Meggondolta magát Taszilóóó! -jött lelkendezve Levente.- Azt mondta, teljesen mindegy, hogy itt rostokol vagy máshol... De ugye, én is veletek lehetek?
- Persze, hogy lehetsz -bólogatott Matyi-, csak siessünk, ne várjon Betti olyan sokat!
Eltűnt a masiniszta, becsapta maga mögött az ajtót, és kis idő múlva úgy szaladt a vonat, mintha nyaralni menne Bettihez.
|
|
|
|
|
