Álmatlan éjszakámon társam a csend.
Ártatlan szuszogásod semmit nem jelent
Az ébrenlét percei sem enyémek már.
Elmult a boldogság,elmult a nyár.

Születnek gondolatok, s hullanak a porba.
Itt ülök rendezgetem öket szép, sorokba.
Miattad és érted csendben megszületnek,
szerelmünk húsbavágo bilincsei lesznek.

Elkopott, megfakult, eltünt a ködben.
a szeretet hervadó virágszárba szökken.
Szivem s az eszem is lassan rá döbben:
Éltem ezután magányom a csöndben.

Az éj hangjait madárcsicsergés váltja.
Feltör bennem szilaj lelkem ár-apálya.
A kelö nap szebb órákat igér.
Azt suttogja kezem egyszer majd elér.

Feljött a nap.
fénye csillan a hullámzó tó vizén.
Egyedül vagyok.
Várok rád a magány szigetén.

Velence
2004 szeptember 16.