Birth is bloody and sore.

                                          Life is long and disconsolate.

                                          Death is slow and degrating.

                                          Who can able to think such a

                                          Savageness?                                          

    A szenvedés őre vagyok:

    Sóváran kutatok a betegek után,

    lassan átölelem megtört testüket,

    és míg a karomban fekszenek sután,

    az eső függönyt húz a jövő elé.

    Bús drogosok után áhítozom,

    végigcsókolom remegő ujjaikat,

    kezüket arcomhoz szorítva vágyom

    pupillájukban a másik világot.

    Szelíden szeretem a gyilkosokat,

    akiket az emlékezés fon körbe;

    tanítom őket bűnüket levetni,

    és éjjelente néha beletúrok

    az arcukba hullott izzadt hajukba.

    Az öngyilkosok lopják el lelkemet:

    eltűnt kedveseim siratom bennük,

    én zárom le prizmává kövült szemük,

    érintem utoljára márvány ajkukat.

    Kínjaik aztán bennem élnek tovább,

    úgy dobják oda nekem megunva,

    mint egy fakult, rég levetett ruhát,

    és én ezt a kopottas szenvedést

    boldolgan szenvedem tovább.