Esti csend

Meghalltak már a szép hangok,
üvöltő baljós szél mi felváltotta őket.
Ordibálják a rossz híreket,
én mégsem menekülök el.
Én nem félek tőlük, sőt imádom őket,
csak a sok gyáva ember az ki menekül előle.
Barátságot kötöttem már a sötéttel.
Menedéket ad ő nekem.
A szeles, sötét éjben nem bánt többé senki,
itt vannak velem a múlt árnyai, és szelleme.
Csöndben járom a kietlen utakat,
csak egy kóbor kutya az ki velem tart.
Mint két hontalan bolyongunk az éjben,
sötét van. s én mégsem félek.
Nincs is mitől itt, hisz óv a természet,
elriasztja tőlem az ártó embereket, s szellmeket.
Csendes a táj, még csendes lessz sokáig,
nyugtom! Nyugtom lessz még egy darabig.
Ez az ösz, ezt jelenti nekem,
csend nyugalom, és az áhított béke.

2005.10.19