Miriád, miriád, miriád és miriád.
Mondják: megszámolhatatlan sok a miriád.
Mégis mennyi? - kérdem én, örök kérdező,
valóság-szomjazó, tény-fényre éhező.

Mert, ami teremtett, az megszámolható:
égen a csillag, hópehely, ha hull a hó.
Mert azt látni mennyi kavarog a térben,
mondjuk, annak egy köbdeciméterében.

Ha tudjuk, ettől eddig szakad, esik;
az ennyi kilométer, s ennyi a hófellegig
fel… ha tér e köbkockájában hull a hó,
egy osztással a pehelyszám kiszámítható.

Nekem ne mondd hát: miriád hópehely.
Hanem azt mondd: egybillió, meg még ezer.
Mert csak egy van, mi számolhatatlan ebben:
isten transzcendense a hóesés csendjében.