Ha a szerelem szólít, Ránts kardot és pusztíts! Gyilkolj anyát, s leányt földelj testvért, apát! Csak e szent zászló alatt teheted, mit nem szabad!
Kossuth serege smafu! Egy vágás, egy lélek. Tocsogó vörös vértől rózsaszín felhő liheg, nevek, és leendő trófeák, melyek az utat mutatják.
Ha szerelem szólít, nincsen pusztulás, se gyötrő fájdalom, se csendes ordítás! Gyönyörűek a temetők, sírhelyek, exurnák.
Ha vakon érzésektől foltot látsz ruhádon, állj meg! Fegyvered kezedből kiengedd…! Immár a józan ész, s nem szerelem szólít.
2005.12.20.
|