Ágyamban fekszem,

 a tévémet nézem,

valami sorozat pereg,

 elöttem -éppen.

Belőle, szinte

egy szót se értek ,

pilláimat egyre

nehezebnek érzem.

A hang egyre lassubb,tompább,

távolról jön el hozzám.

Fel sem fogom ,

mi történik most már....

A szemem leragad,

hamar jön az álom.

Remélem majd valami

szép helyen járok.

Ám egyszer csak-pont mikor

minden oly SZÉP,

az óra felkelt,

mert egy új nap "lép" elém...

Csak az álmomra nem emlékszem én!