Mikor esténként az égre nézek,
A csillagok közt meglátlak Téged,
Mintha mindig velem lennél,
ahogy régen... a holdfénynél.
A szél a te hangodon suttog,
a Holdban a te szemed ragyog,
Érzem az illatod, mint rég,
Odakint, a holdfénynél.
Érezlek, mint éreztelek,
De nem látlak, hiába kereslek...
Együtt táncoltunk, emlékszem még,
Csak ketten, a holdfénynél.
Megláttalak, s megszerettelek,
Pedig akkor nem is ismertelek,
Emlékszem, mikor énekeltél
Egyik este, a holdfénynél.
De elmentél, itthagytál,
Egyedül, az ablaknál
De én vissza várlak még,
Minden este, a holdfénynél.
Mondják, a remény hal meg utoljára,
S ha az meghal, én is megyek utána
Én meghalnék, ha még remélhetnék,
De nincs halál, s nincs remény... a holdfénynél. |
