|
Az elefánt álma
Tódormányos, a híres cirkuszi elefánt nindennap labdázhatott, meg tarthatta a karikát, amin átugráltak az oraszlánok, de mégsem volt boldog.
Mindig megtapsolták a gyerekek és perecet meg cukorkát adtak neki, de ő mégis szomorkodott.
Mondogatta is Sziszifuszinak, az elbűvölhető óriáskígyónak:
- Hajaj! Ha tudnád, mikről álmodom én éjszakánként, ha tudnád...
- Szí, szí, szíveszen meghallgatom, ha elmeszéled -sziszegte Sziszifuszi.
- Tudod, arról álmodom én -kezdte el mindig ugyanazt a mesét-, hogy nem itt vagyok, nem etetnek meg, nem zárnak be ketrecbe és nem mondják meg előre, hogy milyen mutatványokat csináljak a gyerekeknek...
- Szí, szí, szíveszebben lennél valahol mászhol?
Igen -bólintott Tódormányos.- Azt szoktam álmodni, hogy óvodában vagyok vagy játszótéren és a hátamon lovagolnak meg az orrmányomon hintáznak a gyerekek. Néha azt is megálmodom, hogy trombitálok nekik. Hallgasd csak meg: Tű tü-tü, tű tü-tü!
- Szí, szí, szívből jövően tudsz trombitálni! -állapította meg Sziaszifuszi.- Nagyon ügyes vagy! Ennek biztosan örülnének a gyerekek!
- Bizony, hogy örülnének! És tapsolnának, de százszor ilyen hangosan, mint itt a cirkuszban -vigyorgott Tódormányos.- Én pedig labdákat vennék elő, színesnél színesebbeket és fellabdáznám őket a felhőkig...
- Szí, szí, színesznél színeszebb labdákat?
- Sőt, még annál is színesebbeket -magyarázott tovább.- Tarkákat meg barkákat, olyanokat, mint a szivárvány...
- Szí, szí, szivárvány színű labdákat szeretnél?
- Igen, és odagurítanám őket a gyerekeknek és körbetáncolnám az óvodát vagy a játszóteret és a gyerekek is táncolnának velem...
- Szí, szí, szinte magam előtt látom, ahogy táncolsz -sziszegte Sziszifuszi.
- Meg is mutahatom! -mondta Tódormányos, majd táncra perdült és amikor már alaposan kitáncolta magát, megszólalt: - Azt is álmodtam már, hogy virágokat szedtem egy hatalmas réten. Szép virágokat és mindet odaadtam a gyerekeknek, akik a hajukba tették és örültek neki...
- Szí, szí, színesz szírmú virágokat, igaz? -szólt közbe Sziszifuszi.- Olyanokat, mint a szivárvány, igaz?
- Pontosan olyanokat -bólogatott Tódormányos és izgatottan folytatta: - Megálmodtam azt is, hogy vasárnaponként, amikor zárva van az óvoda, elmenénk kirándulni. Felülnénk egy vonatra, ami elzakatolna velünk valahová nagyon messzire, egy óriási hegy legtetejére és onnét megmutogatnám a gyerekeknek az egész világot -mosolygott-, az erdőket, a tengereket, meg talán még Afrikát is...
- Szí, szí, szí... -sziszegte Sziszifuszi, de nem tudott mondani semmit, mert ahogy elképzelte a kirándulást, könnybeborultak a szemei.
- Azután ebédelnénk -mesélt tovább Tódormányos.- Leülnénk egy hosszú asztal mellé és mindenki azt ehetne, amit csak akar...
- Ti mit diskuráltok már megint?! -kiáltott rájuk a cirkuszigazgató.- Már rég aludnotok kellene, ti meg itt diskuráltok, mi?! Tegnap is diskuráltatok, tegnapelőtt is, ráadásul még ma is, mi?!
- Én csak az álmomat akartam elmesélni Sziszifuszinak -mentegetőzött Tódormányos.
- Az álmodozás az megy, de a mutatványokat nincs kedved megcsinálni, igaz?! Majd én teszek róla, hogy ne diskuráljatok! -kiáltott az igazgató.
- De hát én csak el akartam mesélni... -kezdte Tódormányos.
- Semmi csak, semmi mesélés! Azonnal lefeküdni. És holnaptól olyan messze fogtok lakni egymástól, amilyen messze csak lehet, hogy ne diskuráljatok! -üvöltötte az igazgató és elment.
- Na, akkor most se tudom végigmesélni az álmomat -szomorodott el Tódormányos.
- Szí, szí, szíveszen hallgattam volna tovább isz.
- Majd legközelebb végig elmesélem. Jó éjszakát!
- Szí, szí, szia! -sziszegte Sziszifuszi és lefeküdt.
Tódormányos is ledőlt a helyére és szépeket álmodott az óvodákról vagy a játszóterekről. | |
|
|
|
|
