Csak megjönni vissza, csendben, észrevétlen Csevelygő tömegben elvegyülve szépen Mozgó ajkak, s pillák rezdülését nézni Pezsgős pohár elől ellépvén kitérni
Számolatlan hagyni múlatva az időt Hallgatni a bölcset, s holmi szédítőt Figyelmesen várva, amíg szóra jut S hogyha szótlan marad, nem játsz’ ki adut
És gyermekre lelve, kinek minden új Megmutatja kincsét, s szívzsebébe búj Elröppen madárként kék hegyek felett Könnye szivárványán véle együtt nevet
Elhajtja ölében kabátját begyűrve Egy néptelen sarok elég, fáradt, ülne Kóstolva, szürcsölve borok selymes ízét Csodálva a lélek nemes, ékes díszét
Nem óhajtja fényét múló dicsőségnek Szemében a tüzek már más miatt égnek Készül az útjára, mely csak arra visz Reményének célja romlatlan kharisz
Elmereng múlton is, volt kevély, hasztalan Csalt és csalódásban hogy lett vigasztalan Míg emléket szürkít, legyűri őt idő S jó, ha lépte nyomán majd újra fű kinő
Csak ellenni békén, csendben, észrevétlen Csevelygő tömegben elvegyülve szépen Íme vár sötétben, a számla asztalán Már a cehért jönnek, s pénze sincs talán…
2006-01-12 |