Kellemes szénaillat járta át a kicsiny otthonokat,
Vidám szaladgálások nem zavarták a szomszédokat.
Széles nagy birodalomban jókedv volt az uralkodó,
Szerette s tisztelte az öreg királyt, minden alattvaló.

Gyűjtögették természet bőkezűen adott gyümölcseit,
Lopkodták egy kicsit, a gondosabbak bő terményeit.
Menekülő árnyaktól voltak zajosak a pompás nappalok,
Holdsugárban fürödtek a sikongató, csillanó csillagok.

Volt minden… ennivaló, tánc s jól hangzó cini-muzsika,
Bölcs uralkodásban, nem is volt senkinek zokszava.
Viták gyanánt, igazsága volt picitől a nagyig jelszava,
Így múltak el a kormányzói évek, gomolygó garmada.

Napsütéses esztendőket, fátyolfelhők követték,
Majd öreg királyt a hosszú évek, magukkal elvitték.
S a birodalomban, sötétlően terült szét a zűrzavar,
Mert nem tudta senki, hogy új királyuk mit akar.

Határon belül a kétségek leple takarta el az eget,
Remegő szájjal dúdolták, a tiltott ünnepi énekeket.
Kicsinynek találta fenség birodalmának nagyságát,
Terjeszkedni s keményen gyakorolni kezdte hatalmát…

Keserű füst lengte körbe a biztonságos otthonokat,
Szorongás és félelem töltötte be a meleg kiskuckókat.
Nyugalomnak vidékén, csend és ármány lett az úr,
Gonoszságnak vigyorgó lantján, vigadva pendült a húr.

Raktárak gyarapodására önző szabályok születtek,
Családok tartaléki egyre csak ürültek, s ürültek.
Éhséggel s kétséggel telítődtek a pici kiskamrák,
Pöffeszkedő teli hassal zengtek, a pazarló lakomák.

Betegség és járvány költözött be minden kis lyukba,
Fekete gombszemek homályosan néztek a magasba.
Csillagtalan éjben, zsarnok a komiszságát megszülte,
Kegyetlen törvényét a gyarapodására, elrendelte.

Játékoknak véget vetett, ünnepeket a szigor tiltotta, 
A szorgoskodó népét, sűlyesztette rabszolgasorsba.
Életével fizetett, ki nem dolgozott éjjel s nappal,
Legfőképp, ha nem számolt el az utolsó kis morzsával.

Hatalomnak nagyságára, idegen falkák zúdultak be,
Trónusának emelkedésére, testvéreit sem kímélte.
Ármány és hazugság mérgezte a tiszta vizű forrásokat,
Parázsló hevülettel gyűlölte szomszéd, a szomszédokat.

Lázadásnak szenvedélye lobbant fel országnak szerte,
Ahol csak tudták az idegeneket, a keserűség jege verte.
Kisebb - nagyobb csapatokban támadták a hatalmat,
Éjszakánként vackaikban, tárgyalták a napi izgalmat…

De hiába harapták és rúgták, s vöröslő vérüket ontották,
Harcmezőknek porondját, szakadt fülek s pofák borították.
Remény nélkül csak a halál volt mindennek nyertese,
Mert hitet vesztett sokaságnak, nem volt igaz vezetője.

Mondákban, s a suttogó éjszakákban öregek emlegetik,
Oly vezető kell a népnek, mely vérével a hit, egyesülhetik.
Életével s tetteivel magasba törő a reménynek sziklája,
Jövetelét mindenki e Földön, évezredes türelemmel várja!

S fénytelen napoknak teltével, csendes évek sokasodtak,
Vidor kölyökfutkosásra háborogtak csak a nyugalmak.
Széles nagy birodalomban rosszkedv már az uralkodó,
Félte s remegte az álnok királyt, minden alattvaló.

Csendes gyűlöletben szikráztak dühöknek szempárjai,
Nyugtalan léptekkel masíroztak az elnyomó katonái.
Remegő bajuszkák mögött zúgtak a régi dallamok,
Harcolni vágyó lábak verték út porába a tamtamot.

Új királynak jöttét váró énekek, s ábrándok születtek,
Halk cincogások csendültek, a csillagjelet hozó éjnek.
Aggódó anyák csendesítették a sírdogáló csemetéket,
Apák buzdították lelkesedéssel, az ifjonti büszke erőket.

S rabszolga nappalokat éjszakának fényessége követte,
Nem bírt aludni senki, mert az égi jelet áhítattal figyelte.
Furcsa hangok zavarták meg a pihenésre vágyókat,
Határuknak mélységébe letekintve, ámulattal bámultak…

Díszes ruhájú emberek, egy csöpp gyermek előtt… leborultak. 

                                        *

/Tiszteletem LaFonten-nak/

Játék!!! kérdés: -Hol? -Mikor? -Kik a királyság polgárai (Ne hamar-

                      kodd el a válaszokat / főleg a harmadikat! )