Beszélgetés egy maga mellé ültet gondolattal.

Carpe Diem

1.Pesten

Ki tudja miért,de ültem,
Egy idegen helyen,
Egy idegen társaságban,
Itt Pesten.

Magam sem tudom,hogy miért,
Neis kérdezd, hisz én sem tudom rá a választ,
Talán vonzott a nagyideál,
Vonzott kalandvágy,
Dúdolgatta hívogató dallamát,
A szabadság.

2.Egy érzés és egy gondolat

Tágra nyíltak a szemeim,
Sötétre tágult a pupillám,
Csak szívták,szívták magukba a látványt,
Szikár fény,osont,nem is osont,villant fel lelkem tükrében.
Rögzített minden egyes képet.

Furcsán,izgágán mocorgott bennem egy érzés,
Döngette agyam kapuját egy fura gondolat,
Vajon az orgia után mi minden maradhat?

3.Megkönnyebbülés

Bent sóhaj felhök keringtek,
Föl és alá,
Beterítve,kikövetelve maguknak a teret.
Cigi füst ködjébe burkolództak az emberek,
Igaz sok mindenki kezében ott lógott,
Kígyózva szállt,kúszott tovább,
Föl és alá.

A szájukhoz emelték,
Magukba szívták összes terhes gondjuk,bánatuk,
Egy levegő buborékba csomagolták,
Minden érzésük és gondulatuk,
Megízlelték,s keserű ízét nem kívánva kifújták.
A rögből,levegőben hemergő gondvált.
Ki további bánatában,ki megkönyebbülve boldogságában,
Áztatta magát.

4 Világok és Szerepek

Kinyílt a ködfüggöny,
Az ajtó,
Egy mást váltva komótos léptekkel,
Arctalan emberek fordultak egymásba.
Majd aki belépet a másik világ kapuján
Gondosan illeszetette fel,hosszú idő által megmunkált álarcát.

5. Utazás

Kint jégvirágok nyíladoztak.
Meg-meg csillant,az izzó lámpafény,
A kormos üvegű vonat ablakán.
Suhogott.Lihegve,andalítva húzott,
Az idő vonzásában,tovább,tovább,
Megfáradt a mozdony,kért egy szusszanást.

6. Álomban

Az álmos város nagyon kimerűlt,
Hatalmasat ásított,később egyet hangosan horkantott,
Majd egyik válláról fordulva a másikra,
És így álmát megvetve elterült.
E ként, nyálát csorgatva, magában morfondírozva,
Új energiát gyűjt,
Hisz holnap új orgiára ébred.

7. Robogó idő

Rohanunk,mindig csak rohanunk.
Robogunk zakatolunk.
Kit-kat,kattog ketyeg a precízen belénk,ültett óra,
Felriadunk!
Csörögve,csörömpölve adja tudtul,
Itt az idő meghalnunk.
Karikás szemekkel,fáradtan hunyunk szemet,
A kezünkből kipergő idő szemcsék felett.'

Elfolyt az idő,pedig itt szorongattuk a markunkba.
Lassan elmúlunk,a múltba fojtjuk,
A foltos régi képeket,
Lassan elmúlunk,félve te is hunyd le szemed.

8. Láss,Halj,Érezz

Robogunk,mindig csak rohanunk.
De mikor állunk?
Mikor nyissuk tágra a szemünk,
Mikor látunk?
Nyitott szemmel vakon járunk?

Az a rengeteg széthullot gyémánt darab,
Szerte szétdobálva,lábaink előtt hever.
Jaj,csikorog,ropog könyörtelen fülek alatt,
Hé ember,
Úgy látom igaz szóban se hallod meg az igazat!
Mikor veszed észre magad?
Süket füleknek szól a langyos muzsika.

Ó,az a rengeteg fénylő gyémánt darab.
Tetssz halottan benne fekszik az a sok új avagy a régi,
Dolog.
Feltápázkodik,újjá éled a régi,
S dolga végeztével visszahanyatlik.'

Ilyenkor áll az idő!
Ilyenkor bűvöletben,káprázattól táncolva,
Élve csillog szemünk.
Ilyenkor megéljük a pillanatot.
Ilyenkor látunk,értelmezzük a képeket,
Csak úgy sziporkának,fénylenek,
De az idő multával fényük mind elmered.
Jaj,reprodukció, az új az csak egy csalfa illúzió?

Ilyenkor halunk,haljuk furmányos szavakban a hamisat,
S haljuk a tömegben,kiszól tiszta szívből,
Kinek igaz a szava.
Ilyenkor érzünk,
Érezzük,hogy hatalmas karjaival ölel a világ.
Érezzük a jót,a rosszat,
A boldogságot,a szomorúságot,a bosszúságot,az akaratot.
Érezzük a szellő lágy tapintását,
Érezzük szárnyaink puhaságát,kedvesünk illatát,
Érezzük az életet,a mivoltunk,a létet!

9. Egy új hajnal

A nap álmosan maszatolta szét,
El-elbóbiskoló napsugarait,
S letépte az égen szét feszített fekete vászon lepedőt.
Lerázta róla a csillámló morzsa darabokat,
S dolgára sietett.

10. Éber álom

Gondoltam egyet,
És az égből hasítottam magamnak egy darabot.
Kezemben a kincscsel,boldogan,
Álomittasan töprengtem,s bárgyúan mosolyogtam.
Néha a számba kóstolgattam a szót,
Ami újra feltűnés nélkül  belopta magát életembe.
Carpe Diem!Élj a mának!Élj!A mának!

Ébredek,
És tenyerem szétnyitom,álmulva bámulom,
Miként szememben megcsillan egy tiszta fényű gyémánt.

                                 Sendiert
Kedvesemnek Molnár Helgának,kit tiszta szívből szeretek,
És mindazoknak akik még nem volt részük a Carpe Diem érzésében.