Még félúton vagy de
majd felnősz egyszer ugye
még remélhetem
majd beforr arcod
két sebhelye
majd egyszer gyermekké vénülsz
az idők spirálisában
leszel csapódó pisztolygolyó
a titkok falában
mint búgócsigát forgatod
a tér-idő kerekét
s megérted a nappalt
a sejtelmekkel terhes éjszakát
hogy mi a jó és a szép
s az örökkévalóság magzatát
a törvényt
egy kettévágott citrom fényében
majd mint édes cukrot
nyelved hegyére veszed
a jövőt
s mint vásott de okos kamasz
egy hullócsillag kormát
elmaszatolod arcodon.