Gyermekkori emlék

Gyermekkori emlékként,
bennem él a félelem,
miért nem szeret az anyám,
mindennap ezt kérdezem.

Soha meg nem érthetem,
ha álmokról beszélek,
titkaimat miért nem őrzi,
nem tiszteli senki sem.

Gyermekkori rögeszmém,
hogy kevesebbet érek,
se nélkülem, se velem,
nem lesz szebb az élet.

Az utcára kimenve,
lehajtott fejjel mentem,
szemem sarkából lestem,
hogy kik nevetnek engem.

Gyermekkori emlékem,
hogy levágták a szárnyam,
az önálló életet,
meg sem próbálhattam.

Nem tetszett az életem,
hittem több jár énnekem,
mást akartam, s máshogyan,
célhoz érni,-bárhogyan.

Gyermekkori emlékem,
hogy rossz, és kevés vagyok,
ezért nem tehetek mást;
örökké lázadok!

2006.02.22.