- Nézze, ez egy régi szelep…már nem gyártanak ilyet - mondta a kék overálos alak és megigazította a nadrágja oldalzsebében a "colosstochját".
- Talán ha egy kuktából pótolnánk - kérlelőn néz rá a másik, mintha bármi fontos dolog múlna rajta. Lemondóan állják körül mindketten, úgy nézik a csonkot.
- Kedves uram, jobb ha az egészet a szemétbe dobjuk -rásandít, jól tudja: megszokott dolgoktól elszakítani valakit nem könnyű, inkább buherálás lesz ez, de megmeneküljön a régi darab -...egy ilyen lelki szelepet nem lehet csak úgy kicserélni...node ugye...ha már ott van...
- Látja Szaki, erről van szó: pontosan. Hát miért pont ott? Hogy kerül ez ide egyáltalán? Sétálok, járok kelek...nem gondolnám, hogy egy ilyen lelki szelep bárkinek is feltűnne...még ha csak virtuális is. - érzi, hogy a másik meginog.
- uram, akkor pláne...gondoljon csak bele: információs társadalohóóóm, és ki tudja még mi: azért került oda az a szelep, hogy jó látható helyen legyen...maga csak állít rajta, az kilő, és hopp: máris ugranak.
- Rendben szakikám, de ugye érti: hát ott sétálok az utcán, és abban vagyok, hogy nekem ez a lelki szelep jót tesz..
- Úgyis van!
-Node....hát amerre csak megyek, mindenkinek a szemébe fújja a gőzt. És azt hiszem az utóbbi időben el is tömődött kissé. - "Nem ért hozzá, hát minek szól bele...fusiban itthon ilyet szerel, most meg csodálkozik, ha szétmegy…még jó, hogy a fejét le nem szedte...bízná szakemberre az ilyen." –gondolja a kékoverálos miközben a tömítést csavarja le a szelepről.
- Nolám, hát kettős problémával állunk szemben? Nézze, ez nem kétvégű rendszer, de valahol ki kell csapódnia a dolgoknak...ugye kérem az teljesen rendben van, hogy ha maga megszabadul tőle, hát akkor az valaki másra száll…most hogy pont a szemébe....
- Erről van szó! Szakikám, üljön le - és a kék overálos alá tol egy széket. Amaz óvatosan a franciakulcsra helyezi a kezét, mintha azt nézné, mikor kopott le róla a sárga festék. - Érti? Ha nálam nem ereszti le a gőzt, akkor hogy csap az mások szemébe?
- Teljesen egyértelmű...mint mondtam ez egy viszonylag modern darab, de régi rendszerhez nem könnyű csatlakoztatni. Azt hiszem nem lett volna szabad....mert ugye kérem - kicsit távolra néz, nem a férfira, aki csak ül vele szemben, két keze a lába közt, vállai előre dőlnek...figyel. -...mert ugye kérem....hát végülis szar az egész ahogy van.
- Hát már elnézést!!! - teljesen fölháborodik. Egy igazi mesterembernek nem jelentene lehetetlenséget ezt összedobni,. nekem mindegy, fércelje ahogy akarja, de nekem működjön. Másfelől meg ugye hogy beszél - szeme a másik kezére téved, amely a franciakulcson pihen.
- Joh...nézze uram, ez egy sarkalatos pont akkor is. mert ugye egy ilyen lelki szelep cseréje nem két perc...amellett hogy rosszul tetszett párosítani az alkatrészeket hozzá...hát hogy is mondjam...netán itthon tetszett ezt a szemetet összebuherálni?
- Ugyan kérem, emögött ideológia van!
- Kedves uram, ehhez elég lenne a belátás és józan paraszti ész. Pár kiköpőcső, cucli... ha túlbonyolítja perszehogy bedöglik.
- maga engem ne oktasson ki - nyikordul meg alatta a szék, meredt szemeivel nézi a kék overálost - mit gondol maga? Csináltam volna én házilag lelki szelepet, ha tudok venni újonnan, vagy akár egy hozzáértő barátom elmondja hogy kell??? Hát lehet, hogy elromlott ez a micsoda itten kérem, de azért mert rossz, még nem őrültem meg. Ohó...
- tehetek még önért valamit?
- Mit tudna?
- Hát szétverhetem az egész rendszert.... -szeme rácsúszik a franciakulcsra, a másik kvöeti a tekintetét.
- Értem...hát tudja sokkal inkább örülnék a franciakulcsnak.
 Hirtelen megdermed a kék overálos, most veszi észre, hogy keze önkéntelenül is megmarkolta a franciakulcs nyelét:
- Azt javaslom iktassuk inkább ki...tudja, sokkal jobb, ha inkább robban a rendszer. Egyfelől nem kell félnie, hogy én is rosszul szerelem össze. Másfelől...hát jól gondolja meg: ha felrobban, akkor ugyan a környezete tele lesz lelki dzsuvával, és nem látnak ki belőle...de ezt jó előre érezné, és a kellő időben félre tud vonulni egy üveg szesszel.
- Márhogy felrobbani?
- Hát van magának most szelepe?
- Éppen akad...de nem működik..cserébe fröcsköl.
- Úgy. Erről van szó. Hát akkor fel fog robbanni. - két kezét nagy körbe lendíti, a robbanás felhőjét mutatva, arcát felfújja: Bummmmmm....Node oda se neki. Hát volt már ilyen. persze ne várja, hogy mást fognak hibáztatni, amiért nem cseréltette ki egy ésszerűbb működési elven alapulú rendszerre az egészet...próbálta már?
- Az ég áldja meg, hát nem robbanhatok fel csak úgy, hogy mindenkit ellepjen a szar! - szinte kikel magából, "hát hol kapta ez a mesterlevelét" -süvít a fejében.
- Ugyan kérem, a rendszere másból sem áll. Hát maga szerint mi fröcsköl a szelepen, tudja ez úgy működik---de tudja mit ... hagyjuk. Javíthatatlan...maga javíthatatlanul elromlott. Egyfelől ebbe a lelki izébe maga csak töredékeket rak...amik aztán félreértésre adnak okot. Nem mondom a magáé, persze, de hát....még ha ezeket magának is szánta. hát csak más szemébe csöppen a szar. nem gondolja? Én az ön helyében ilyen vacak szeleppel nem próbálkoznék...persze a töredékek miatt lett ilyen. Amiket maga ebbe a szelepbe belejt, aztán több százan horgásszák ki. De ez távol áll a VALÓS rendszertől.
- Én próbáltam váltani. igen-igen, mindenki láthatta. Akinek a szemébe fröcskölt a lerepült szelepem, mindegyiknél azzal mentegetőztem, hogy "jajj kérem ne haragudjon, tudja ez ilyen átmeneti...hát ha csípi a szemét, vagy megbántottam vele - ilyen is volt kérem: sőt! Volt akinek direkte a szemébe nyomtam a szelep végét...ott mehetett bele valami ratyi. De bárkinek is ment a szemébe, mindig mentegetőztem, hogy már igen, megvettem az újat, már csak be kell üzemelni. Márhogy érti ugye? Hogy javulok...legalább maga értse meg az isten szerelmére, hát nem véletlenül hívtam...
- Ugyan kérem. Én többet nem mondom el önnek, hogy elromlott. felesleges. Sőt: kár magának bármit is mondani. Egyébként nem haragszom én se - és a kék overálos még egyszer végigsimít a simléderén, letörli képéről az éppen akkor arcába ömlő lelki gőzt, majd kilép. A másik magára marad:
 "Javíthatatlan." Ezek mit nem képzelnek magukról... Meg hogy mászkáljak szelep nélkül....hát az emberek csak úgy katéterrel a kezükben futkorásznak - igen, emlékszem ezt kérdezte a kék overálos. Most mit csináljak. Nekem be lett építve ez a vacak. De már nem működik. Hát mit csinálok? Csak ülök, bámulok...és sorra tiltom le a bejegyzéseket, írásokat.
 "Kimegyek, valósággal futok kifelé. Soha nem térek ide vissza többé. Nem akarok emlékezni erre a helyre.
-Indulsz már fiam?
- igen, anyám.
- Ott fogsz lakni?
- Szombaton hazajövök." - majd hazatérek.