Nicole gyors léptekkel közeledett Marc felé, majd egy határozott, előre megfontolt mozdulattal pofon vágta. Ezek után szó nélkül tovább vágtatott a kocsi felé. Kivágta az Opel ajtaját, majd beült, indulatosan benyomta a kuplungot és egy dühös mozdulattal egyesbe kapcsolt, majd szép elegánsan kiállt és tovább gördült. Marc, mikor megfordult, hogy utána kiáltson, már csak az autó féklámpáit látta, mikor az megállt a piros lámpánál.
-A francba, szerinted mi baja van?- fordult a mellette álló Bastienhez, aki a legjobb barátját személyesítette meg.
-Én honnan tudjam? A te feleséged, nem? - vágott vissza flegmán Bastien. Marc csak megvonta a vállát, majd egymás mellett továbbmentek a MediaMarkt felé... Mert hülyék azért nem voltak! Épp ezért úgy gondolták, hogy mégsem oda mennek be, hanem autóba ülnek, és másik bolt után néznek.
A boltból kifele jövet, feldíszítve, mint egy jobb fajta karácsonyva, mindenféle DVD-lejátszókkal és memóriákkal, illetve monitorokkal felvértezve próbáltak elbillegni a kér sarokkal odébb leledző Audi A6-os személygépkocsihoz, hogy bepakolják a cuccokat a csomagtartóba, majd hazafele vegyék az irányt.
-Rájöttem, hogy miért képelt fel a feleséged, Marc. Mert féltékeny. Azt hitte hogy megcsaltad Diane-nal, mikor olyan későn értél haza tegnap este. Emlékszel? Ő nem tudja, hogy Diane már hétkor elment.
-Igazad lehet- válaszolta Marc, majd egy nagy nyögés kíséretében bebillentette a frissen vásárolt LCD tévét is a csomagtartóba. - Szerinted tetszeni fognak neki? - kérdezte Marc csillogó szemmel.
-Mármint Diane-nak?- kérdezte nevetve Bastien, de a poénnal nem érte el a kívánt sikert.
-Nem, te hülye... Nicole-nak! - válaszolt ingerült hangon Marc.
-Jól van na, nem kell így felkapni a vizet. Amúgy biztos tetszeni fognak neki.... - jött a megnyugtatás Bastientől. - Na gyere, menjünk haza. Hazadobsz engem is?
-Hát persze. Téged ne fuvazornálak? Hova gondolsz? Bármikor Bárhova... - poénkodott Marc, majd beült a kormány mögé, és szépen, SIKKesen elindult.
Miután hazavitte barátját és annak cuccait, saját háza felé vette az irányt. Meglepetten tapasztalta, hogy a kapu és az ajtó is zárva van. "Ó, Nicole, fel akarsz húzni?"- mormogta magában, de meglepetésére Nicole nem volt még otthon. "hol lehet ez a lány?" kérdezte magától, de hiába túráztatta az agyát, semmi értelmes gondolat nem jutott eszébe felesége hollétével kapcsolatban. Kinézett a nyitott ablakon... Kék ég, zöld fű, magas fák és rövid pázsit. Minden rendben, de Nicole merre van? Miért nincs itthon? Végül is még egy magyarázattal is lóg a feleségének.
De csak eljött az este... hat óra, fél hét, majd hét, és aztán nyolc és kilenc óra, és tíz... Nicole sehol. Marc idegességében végül bekapcsolta az új tévét, amit már be is üzemelt. Épp a híradó végére kapcsolta be. "Az egyik fővárosi csomópontban egy baleset miatt hatalmas torlódásra lehet számítani. A balesetben egy piros Opel Corsa frontálisan ütközött egy veszélyes anyagot szállító teherautóval. A személyautót vezető fiatal hölgy a helyszínen meghalt, a kamion sorőfjét életveszélyes sérülésekkel kórházba szállították...." Marc a további közleményeket nem hallotta. KEzéből kiesett a távirányító. Mikor a sarka a földhöz csapódott, az elem kihullott belőle és begurult a szekrény alá. Marc lélegzete elállt, ajkai remegni kezdtek, majd könnycseppek csordultak ki a szeméből. Tenyerébe temette arcát, és a csöngetésre sem emelte fel szemét. Pár csöngetés után kattant a zár: Bastien és Diane kullogtak felé... átfogták a vállát... vígasztalni próbálták. De nem sikerült. Pár perc múlva már mindhárman együtt sírtak és próbálták egymást vígasztalni. |
