"Gyere velem, kislány,
Mutatok valami szépet.
Ilyet még sosem nem láttál,
Hát gyere velem kérlek.


Ne félj, nem bántalak"
A kalóz ezt mondta,
Egy virágot adott a lánynak,
Majd vállon ragadta.

Bevitte a birodalmába,
És ezt mondta neki:
"Ugye, maradsz vacsorára?
Szívesen lát itt mindenki".

A lány csak mosolygott,
De nem mert válaszolni,
Tetszett neki a kalóz,
Végül is, fiatal, sármos férfi.

Ő megmutatott neki mindent,
A hajót, a matrózokat, a tengert,
Kedves volt vele, bókolt neki,
Még este sem akarta elengedni.

"Szeretsz? Mert én szeretlek,
Hiába vagy jobb, mint mi,
Tudom, te szebbet, jobbat érdemelsz,
De mondd, tudnál viszontszeretni?"

A lány várt, majd így szólt:
"Kalózom, erre nem tudok felelni,
Nem mondhatom ki "azt" a szót,
Hisz butaság lenne egy álmot szeretni".