Szívembe bánat költözött,
mely elnyomja a jót.
Milyen gonosz dolog,
hogy ily hamar múlik
az öröm...a lélekből.
Mint az első napsugár melege
oly rövid a pillanat,
mikor a jókedv mámora,
szívemen-átsuhan.
Lenne már vége a kételynek
-jönne a biztos már:
nem kell több félelem
nem kell a rossz álom már.
Csak szépet szeretnék látni,
éjjel s nappal azt akarom,
érjen véget a rettegés,
helyére lépjen a nyugalom!