Mirjam, miután meggyözödött rola, hogy a fogado szobájában biztonságot nyujt neki az ajtora szerelt retesz, lepakolta kevés holmiját a kicsinyke asztalra, levetette egyszerü, zöld köpenyét és az asztal mellett lévö kis szék támlájára terítette, elfujta a gyertyát, majd kimerülten bezuhant a kényelmes ágyba, ahol is a fáradtság az álomvilág mocsarának legmélyére rántotta perceken belül.
Mirjam egyike volt a három követnek, akiket Trottam várának Nagyhercege, a délvidék helytartója küldött a királyhoz, Kavagali, A Sárkány serege kapitánya árulásának leleplezése után.
Kavagali, szövetkezve a Fehér királyságtol délre fekvö népek vezérével, Arvanorral, a Sötét Királlyal, és a Nyugatot felperzselö Zsoldoskirállyal, saját hazája ellen kívánta fordítani a föld legerösebb, és legütöképesebb hadseregét; remélve, hogy elpusztítva a Fehér Királyságot, a hatalmas területen egyenlö arányban osztozhatnak majd a társaival.
Miután a titkos szövetségre Trottam Nagyherceg várkastélyához közel került sor, és Kavagali Kapitány Trottam várában várta a seregek egyesülését, elkerülhetetlen volt hogy az árulás ki ne tudódjék.
Trottam Helytarto, mielött szétverték volna szedett vedett hadseregét, akik közül szintén sokan lettek árulokká, és mielött öt magát még lefejezték volna Kavagali tisztjei, útnak indított három követet, mindegyiket ellátva egy, személyesen a királyhoz szolo levéllel, melyeket témájuk komolyságát kihangsulyozando-saját vérével írt.
A három követ magányosan indult útnak, a leggyorsabb lovakkal, hogy a lehetö leghamarabb eljussanak a királyi palotába.Ugyanis mindannyian tudtában voltak a tényeknek, melyek szerint a seregek pontosan három hét mulva egyesülnek, elötte azonban a Sárkány seregét kellett legyözni, melyek állandoan három részre szakadva vándoroltak a királyság területén, fenntartando a békét és a királyhüséget; ök mindössze egy hét mulva egyesülnek Trottam várátol valamivel északabbra, a Kareino és a Salaga folyo torkolatánál; hogy aztán Trottam várába vonulva bevárják a másik két sereget, és három irányba indulva feldulják a királyságot.
Mirjamnak tehát néhány nap alatt kellett megtennie az amúgy egy - másfél hetes utat, de ha ez még nem lett volna elég, Kavagali kapitány a követek után küldte huszonöt legjobb emberét.
Az elsö követet, Prestont, Trottam hadnagyát egy kis erdei faluban érték utol; a falu lakoit leölték, a falut felgyujtották, és Preston fejét karora tüzték.
A második követet, Dewont, Trottam fiát a királyság legnagyobb vízesésénél, a Mulhoo szakadéknál érték utol, és vízbe fojtották.
Mirjamot, Trottam törvénytelen lányát, egy forgalmasabb városban érték utol; és vele szemben harcra kényszerültek, melyben Mirjam segítségére sietett egy nagydarab, kopasz férfi és a városi örség is, ámde az üldözökkel szemben még így sem volt esélyük.Ezért Mirjam cselhez folyamodott, és egy állevelet, melyet az utközben másolt le csempészett segítöje nadrágjába, így mikor végeztek a fickoval, és megtalálták nála a levelet, azt hívén, h. dolguat végezték a harcosok távoztak, és életben hagyták Mirjamot.
Így Mirjam, tudván, hogy még folytatni fogják a keresést utána, amikor rájönnek hogy nemcsak a levelet, de Trottam gyürüjét is keresniük kellett volna, olyan gyors vágtára fogta lovát, amilyenre csak képes volt; szegény pára meg is halt az elmult nap folyamán, így neki még egy gonddal többje adodott.
Szerencsére, a fogadoban ahol megszállt, találkozott néhány kalandvadásszal, akiknek egyik társuk halálával felszabadult egy lovuk; és felajánlották, hogy Mirjammel tartanak sietségében.
Mirjam, örömmel elfogadta az ajánlatukat, hisz így nemcsak lovat, de védelmet is sikerült szerezni magának.
Mirjam erös nö volt, a délvidék egy igazi kalandora, egyetlen elefántcsontpengéjével szinte bárkit képes volt eltenni láb alol, vívásban pedig nem akadt párja; de még mindig csak egy nö volt, akinek segítségre volt szüksége, ha esetleg ellenség fenyeget. Külösen, a Sárkány serege legerösebbjei ellen, akikkel szemben Prestonnak, sem Dewonnak esélyük sem volt-akik, ha nem is a legjobbak közül voltak, de értettek valamit a víváshoz.Igaz, megesett hogy Mirjamot még közös erövel sem tudták legyözni ha vivásra került a sor, és találkoztak.
A törvényen kívüli Mirjam törvényen kivül is élt, és ezáltal sokszor került szembe apja pribékjeivel, akik szívesebben látták volna kardélre hányva, mintsem lenge háloingben otthonuk hálojában.
Másnap hajnalban a nap elsö sugarai ovatosan végigcirogatták Mirjam hamvas börét, és érintésére a déli megye harcosa magához tért, s feleszmélve gyorsan magára kanyarította köpenyét, s kevés eszközét magához véve az istálloba indult; meglepetésére a harcosok már vártak rá.
Kemény férfiak voltak, több fegyverrel-kardok, fejszék, páncélok ápolt, ezüstös csillogása díszitette egyébként egyszerü és durva ruházatukat; a lovak megnyergelve vártak.
Mirjam hányaveti fejbolintással köszöntötte öket, mire a felelet hasonloan hanyag volt; Arvix, a harcosok legidösebbjike pedig elmesélte, hogy még a korábbi orákban elment egyikuk körülnézni a környéken, és a déli hegyek felöl látott egy tucat sárkánypáncélba öltözött embert közeledni a falu felé.
Mirjam elözö este mindenröl részletesen beszámolt nekik, és a bizalom most meghálálta magát; a harcosoktol körülvéve vágtatott a palotáig hátralévö uton megállás nélkül, és délutánra végül oda is értek.
A Palota kapuját nyitva találták, és Mirjam mély döbbenetére az udvaron Trottem várának hintaját látták meg; az Udvarmester köszöntötte Mirjamot, aki ellenséges seregre figyelmeztetve a király védelme érdekében bezáratta a kapukat; amíg az örök a kapuk bezárásával voltak elfoglalva, Mirjam a harcosokkal a háta mögött a teremöröket félrelökve berontott a Palota Nagytermébe, ahol, Kavalagi Kapitány épp engedélyt kért a királytól serege egyesítésére.
Mirjam szeméböl vad düh sugárzott az áruo kapitány, apja gyilkosa felé, aki amint meglátta Trottem harmadik követét, felpattant, és kiáltott:
-Elfogni!
Egyszerre többen is mozdultak, de kardjaikat már nem tuták elörántani hüvelyükböl, a harcosok, akik a követtel jöttek ugyanis rövid idö alatt eltávolitották fejuket a testuktol, és bereteszelték az ajtokat.
Az idös király felpattant tronszékéböl, és dühödten nézett Mirjamra:
-Te, az árulo Trottem küldötte, aki életemet kioltani tévedt e terembe, megparancsolom neked, én a királyod, ha hallod még szívedben a hüség kiáltásának akárcsak elfojtott hangját is; tedd le a fegyvert és megkímélem az életed!Vagy fizess ugy, ahogy urad fizetett hütlenségéért-fejvesztéssel!
Mirjam dühödt pillantást vetett Kavagalira, majd a királyhoz fordult és fejhajtással üdvözölte öt.
-Felséges királyom, hüségem irántad nem ismer határokat, ahogy apám hüsége sem ismert, és töretlen maradt irányodban, noha az életével kellett fizetnie érte.A haramia, kit keresel nem én vagyok, Trottem Nagyherceg egyszülött, ámbár törvénytelen lánya, hanem a kígyo az, kinek bizalmadat szavaztad meg; elárulta atyámat és meggyilkolta családjával együtt, hogy hírét ne vehesd vérlázíto árulásának, mely szerint királyságodat a felperzselés után három részre osztanák maguk között a titkos szövetség tagjai; a Sárkány seregének kapitánya, a Sötét király, és a nyugati Zsoldosvezér!Hogy szavaim ne csak üres fecsegésként hassanak, bizonyítékot is hoztam neked, egy levelet, melyet apám saját vérével írt, és apám pecsétgyürüjét, melyet azon okbol kifolyolag adott nékem, hogy emlékeztessen a körülményekre, melyekbn azt kapta; az éveken át valo hüségére, és arra az ígéretére, hogy e gyürü csak akkor látogat el majd hozzád ismét, ha oly veszély fenyegeti országodat, melyben hübéreseid oltalmazo serege már nem lehet segítségedre koronád megtartásában...
-Ócska beszéd!-kiáltotta el magát Kavalagi, és fegyvert kardot rántott, mellyel a következö pillanatban felnyársalta a királyt; a testöröknek még reagálni sem maradt ideje, de amint nyilvánvalová vált, ki is az árulo, hatalmas zürzavar támadt a teremben; a testörök Kavalagira támadtak, dea titkos folyosokrol és a függönyök mögül elöözönlö Sárkány tisztek feltartoztatták öket; Mirjam megparancsolta harcosainak: nyissák ki az ajtot, hogy a palotörök segítségükre lehessenek, és Kavalagi elé ugrott, hogy elégtételt vehessen az apjáért.
A palotaörök berontottak a terembe, és egyik részuk a sárkány tisztekre rontott, míg másik részuk a testörökre; a vér esöként záporozott a falakra, vörösre festve az ott díszelgö képzömüvészeti alkotásokat; végtagok hullottak a földre és a fegyverek tánca kecsesen leejtett a hideg köveken, és a fémek csokolozásának hangjai szinte megsükítették a harcolo feleket.
A harc hamarosan véget ért, a sárkány serege tisztjei holtan feküdtek a földeken, s az ellenük harcolok közül is számosan estek el a forgatagban; Mirjam öt harcosa közül ketten sérültek meg; egyik a fejét, másik a szívét vesztette el a harcban; Mirjam azonban nem végzett ily gyorsan ellenfelével, az ö párharcuk tovább tartott, és a vívás szépsége lenyügözte a többieket, akik megbabonázva álltak és néztek, mint akik még nem láttak párviadalt elefántcsont törrel.
Végezetül, Mirjam egy ügyes fordulattal testközelbe került Kavagali kapitányhoz, és helyböl nyakába döfte varázstőrét.
Az árulo Kavagali holtan rogyott a földre, és egy utolso vádlo pillantást vetve gyilkosára, eltávozott az élök sorábol.
A következö héten Mirjam a megmaradt három harcosával legyözte, és egyesítette a Sárkány Seregét, és Trottem váránál megvívták a végsö harcot; legyözték a Sötét sereget, és a Zsoldosok királyát.
A trónörökös kitüntette Mirjamot hüségéért, és bátorságáért, és a Sárkány Seregének kapitányáva nevezte ki-így ö lett az elsö nő, aki elnyerte ezt a címet.
A négy életben maradt harcos, kik pedig öt segítették, még ma is kalandoznak valahol, ha meg nem haltak eddig...
|
|
|
|
|
