Lauriennek
A szemed mindent ígért nekem Barátságot, szerelmet, szenvedélyt Hogy életed már csak velem Kaphat boldogságot, értelmet.
S most azt mondod; Nem ígérten semmit De a te lelked szülte gondolatod riasztott Én nem kérten mást; légy velem, szeress! ennyit. Mégis tested és csalfa lelked itt hagyott.
Szívem összetörve hevert hosszan Könnyeim forrasztották sebeim Új lovag lépett énhozzám Keresve szerelmem s kegyeim.
Ám az én szívem érted fájt Csak lassan, és félve fogadtam A sok kedvességet, s férfi bájt. S Te, mit gondoltál ezalatt magadban?
De az élet egy nagy körforgás Mit nem mondtál el akkor Most megteheted, vágyam már nem más, Választ remélni a bolond vaktól.
Mandula Sz. Leila Szolnok, 2006-03-22.
|