Soraid mély aggodalommal töltik el szívem,
Ember ily keserű nemlehet, ezt nem is hiszem.
Ki téged elhagyott, nesajnáld soha,
hidd el sorsod nem lehet olyan ostoba.
Megértem én, hogy most vérzik szíved,
De ne add fel soha--. soha a hited.
Enged ki menniakar, enged bátran el,
csak akkor jő egy igazi, ha van szívedbe hely.
Míg azt látják, hogy a múltról álmodol,
Gondolatod még mindég nála vándorol.
Megrémiszti azt, ki lépne helyébe,
Hogy hiába való lenne igaz szerelme.
Kívánom, nyugodjon meg zaklatott szíved,
erősődjön,megtépázott hited.
S a türelem megnyugvást hoz, majd neked,
lessz ki bearanyozza megtépázott életed.
Hidd, el lesznek még derűs napjaid,
Mikor önfeledten ölelnek csüggedt karjaid.
És ha ajkad majd keresi a szót, a szerelmes, udvarlót,
Jusson eszedbe, a csendbe öreg barátod,
Ki monda a sors, nem hagy magadra meglátod.
Nem kell alkut kötni, ne is értsd félre,
Ki nem hozzád tartozik,enged,hogy a sors cserélje!
Mert ki nem ad vizet anak,ki azt könyörögve kéri,
drága barátom,azt a sors hidd el le is cseréli.
Enged az idöt had dolgozzon csak melletted,
Mielőbb vezesse hozzád, mire vársz a szerelmed!

Baráti üdvözletem:
Kőri