Elhanyatlott a Nap, erőtlenül néz csak Gólyalábat rajzol egy bámész férfiúnak Felhő-prémgallérja olyan, mint a vérpad Szétfolyó színei szürkületbe nyúlnak A levegő veszteg áll, ki tudja, mi lelte? E furcsa némaságba becsirren egy madár Hosszan fuvolázza, s elhal hangja benne Egyszerre elreppen, s fa odvába száll
Megrezdül egy levél, messze moraj hallik Hűvös fuvallattól libabőrös lesz a kar A magas fák lombja most gyöngéden meghajlik A férfi hátranéz, menne? Marad. Mit akar?
Pár esőcsepp csattan, s finom permet szitál Kitárt karjaiba légörvények kapnak Míg ő fejét hátraszegve csöndben zihál Úgy, mint egy szoborrá kiégett alakzat
Sziklaszirten áll fönn, nem néz le a mélybe Beissza az ívet, amit nem lelt sosem másban - A szövetség jelét felfestve az égre S kiszáradt szívében nem szűnő áradás van
2006-03-30 |