Hevéről elfeledkezett, mosolyog a Nap
Még hűvös, áprilisba hajló e délután
Lila kosztüm a hölgyön, az úron kalap
Sétapálcáján kézfeje megpihen sután
A hölgy apróvirágos kardigánt visel
Pillantása tört, szép, középosztálybeli
Belékarol és teljesen urára figyel
S az úr gyöngéden tartja, magához engedi
A tó körül még párok, s néhány gyerek szalad
Aranyeső nyílik a fagylaltárus mögött
Szombat délután van, mikor a szív szabad
Földalatti ér be susogó fák között
Odébb fotográfus villantja fényporát
Magnézium füstje fehéren kilobban
Barnuló fényképen néznek immár tovább
S mosolyuk örökre megmarad titokban
Aztán szétszéled a népes, idilli család
A gyerekek masnis léggömbért ácsingóznak
Otthagyva a pezsgőt bontó boldog apát
A tavon kacsák, s nagyon messze még a holnap
2006-04-08 |
