Vonalak pattannak ki xy mögül és futnak bele zt-be. Hosszan futnak, egyenesek, egyszerre futnak, párhuzamosak. Szürkék. Matt csíkok összekötőként, precizen hidalnak át a feladatnak szánt ismeretlenbe. Élettelen ágak. Apró láb lép ki. Meglódul a szál, a feszesség lazul. Kileng. Koldusként himbálja egy betanult ének, kimagolja a betonra. Egy sáros talp, kettő, három. Gépzaj. Szem szemeket vajúd, féllábú gyerek cérnákkal játszik. Laza feszességét ének magolja szélesre, szétterül a betonon. Ráragad a cipődre, titkot termékenyít, párhuzamosan fut mattságoddal. Ismeretlen vagy, élettelen. Az ő ágai összekötnek, te pedig a paradicsommadár tövében ülsz, és végtelen feladatokat vajúdsz. |