Vadkacsákkal álmodom Kik a langy uszályú fodros vízszínről Lusta csapásokkal lökik el maguk Szép, ívelt nyakukat nyújtva simulnak A hűvös reggel kék-tiszta ölébe
Óriás, vérszínű, narancs korong előtt Láthatatlan cérnán húzva emelkednek Fel, fel csapatban észak felé tartva Április van, utolsó, örök április
Vadkacsákkal álmodom Fehér tollaikról vízpermet válik el Billió, ragyogó mozdulatlan könnycsepp Valami egészen lassú-lassú széthullásban Haldokló, elmúló, lágy ölelésben
És rubinvörös sugár talál utat köztük Óvatosan nyitva, mint szivárvány-legyezőt Fényben fürdetve karcsú, büszke testük Túl árnyék-selyembe vonva, rejtve el
Vadkacsákkal álmodom Szállok velük oly szabad-boldogan Végtelen, örök-hűs, áprilisi szélben Karom szárnyukká lesz, s gondolatuk enyém Együtt vitorlázunk, e sohasem volt csapat
S egyszerre ezüstcsík hatol fel az égre Tompa püffenésre vérkígyót permetez Megriadva szédül egyikünk a mélybe S ebek csaholnak érte, a nádasban, odalenn
2006. 04. 19. |