Tétován

      Maradnék én de mennék is,
       árkokon és bokrokon át,
     nem találom már a helyem,
       vár engem a nagy világ.

  Elindulnék én de menni nem tudok,
        vissza húz a megszokás,
      álmodni,látni,élni akarok,
        vár engem a nagy világ.

  Mennék én de nem bírja a lábam,
       álmaimat váltani valóra,
      terhet ne tartson a vállam,
      húznám öket mind karóra.

      Bírná a lábam mégis állok,
         szebbet,jobbat akarok,
        remegve,félve tétovázok,
           elindulni nem tudok.

     Elindultam de visszavágyok
        elhagyott a bátorság,
        ég veletek édes álmok,
      várj még rám te nagy világ.

              Mousa Tünde