| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Roxanne (I. rész) Ideje:: 05-26-2006 @ 06:47 pm |
|
|
|
|
Felülteti a nővér, egy nagyobb párnát tesz rozzant dereka alá. Remegő, csövekkel tűzdelt hullakezével a vizespohár felé nyúl. Kortyol, lassan, szipogva, ízlelgetve az íztelent. Kezdek türelmetlenkedni, 20 perce vagyok itt, és csupán annyi történt, hogy sikerült felkelnie. Ritmusosan kopogtatom tollamat dossziémon. Hazudtam, egyátalán nem kell sietnem. Ugyan.. De szombaton kinek van kedve dolgozni? Ráadásul egy „ilyennel”.
- Nos, Mrs. Jastrzębski.. Akkor kezdjük ott.. – magabiztosan, hangosan kezdek mondókámba.
- Ms.! Ms. Jastrzębski, drágám.. Sosem voltam férjnél! – tenyérbe mászó vigyor csillan szája szélén, és végig mér méregzöld szemével.
- Magácskának gondolom nem volt annyi esze, hogy egyedülálló maradjon.. – mutat jegygyűrűmre.
- Jegyben járok. – összerántom szemöldököm.
- Az jó, az szép. Azt még bármikor fel lehet bontani, kedveském.. Gondolja meg! – hiénaszerű vihogása közepette a paplan alól előkotor egy doboz cigarettát, egy gyufásdobozzal egyetemben. Rágyújt, pöfékel, a füstöt arcomba fújja. Undortól eltorzul ábrázatom az ajtó felé fordítom.
- Ugyan, ne féljen! Az orvos nem fog minket megróni egy kis füst miatt. – rekedt hangjától a hátamon a hideg futkos, ideges leszek mindig az „ilyenektől”, mint ő.
- Akkor Ms. Jastrzębski – nyomatékosítom hajadonságát – Charlie Reynolds, a maga fia örökségéről kell szót váltanunk. Az ön várható halála után a vagyontárgyai törvényesen, ha nem köt mást ki a végrendeletében, akkor Mr. Reynolds-ra száll. Továbbá az állam..
- Hogy van Charlie? – ismét szavamba vág, türelmetlenségem jelzésére ökölbe szorítom jobb kezemet – elvette már azt a cafkát?
- Ha Debbie McNeal Reynoldsra gondol, hölgyem, akkor igen, boldog házasságban él a maga kedves fiával. – fehér arcbőrömet lassan rózsaszínné változtatja a beletóduló vér.
- Az idióta! Sosem volt valami sok esze! Tiszta apja.. Elfuserált egy alak mindkettő! És.. És mondja, vemhes már a kicsike?
- Debbie nem vemhes, hanem várandós kismama! És a maga fiacskája csak áldhatja az eget, hogy egy ilyen csodálatos emberrel hozta őt össze a sors! – felpattanok a székből, az ablakhoz száguldok, és szélesre tárom azt.
- Ugyan, drága! Ne húzza fel magát! Nem lehet mindenki olyan jó emberismerő, mint egyesek, hiszen elvakítja őket a nevetséges barátság-szindróma. Ugyan már.. Mit duzzog ott? Üljön vissza.. – láthatóan jól szórakozik sértettségemen. Gyűlölöm, ha egy általam szeretett, végletekig jólelkű személyről így beszélnek a jelenlétemben. Elfoglalom ismét a helyem, az ágy alól előkotrom elejtett tollamat, majd hátradőlök, nagyokat lélegzem.
- Na, így már mindjárt más! Türelmet kellene tanulnia, kedveském.. Tudja mit? Szüljön gyereket! Az majd olyanokra okítja magát, hogy szinte már nevetséges, legalábbis ezt hazudja a sok romantikus leányregény! – felemeli hangját a mutatóujjával együtt. Jót nevet saját humorán. Olyan kéjesen, mélyen, gonoszan. Az ilyenek, mint ő, teleszurkálják állandóan az ártatlan lényt kis méregtüskékkel, kiszippantják az utolsó életkedv-cseppet is a lélekből, és az áldozat szenvedésének minden percét kiélvezik.
- Maga már csak tudhatja, nem igaz? - üvöltve vágok vissza - Az ilyenek, mint ön tudnak csak igazán jó szülők lenni! Az ilyen.. – hirtelen elcsuklik a hangon, elszáll minden bátorságom.
- Az ilyen.. Milyen, kisszívem? Mondja csak ki! Ne.. Ha már eddig eljutott, ne adja fel! Ha eddig ilyen merész volt, akkor fejezze is be a mondatot!
- Én.. – egyre kisebb leszek a székben, süllyedek padló felé..
- Ez a baj a mai fiatalokkal! Hőbölögni azt tudnak! De felvenni a kesztyűt? Áááhh! Csak játszanak, de harcolni nem mernek! Ugyan kislány.. Mi ebben a nehéz? Betűzzem magának? Tudja, mint manapság a kisiskolásoknál szokás. Cafka. C-a-f-k-a. Vagy ribancot méltóztatott volna mondani? R-i-b-a-n-c. – hangja visítása kettévágja fülcimpám.
- Nincs joga így gúnyolódnia velem! Mégis mit képzel magáról? – sziszegem alig hallhatóan fogaim között.
- Óóóó! A jog bizonyára érdekes fikció lehet, az olyan naiv lelkeknek, mint egyesek.. Mondja, hány évet töltenek az egyetemen ilyen baromságokkal? És mondja csak, mit képzelt, amikor belépett az ajtómon ezzel az undorral az arcán, kis kék-fehér pöttyös ruhácskájában, pedánsan hátrafésült hajával, fekete dossziéval, és hányingert keltő édes parfüm illatával? Maga csak arra vár, hogy pár napon belül elpatkoljak, és mindent a fiam és a kis neje nevére írhasson.. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-26-2006 @ 06:52 pm
| Hozzászóló: fenyesi (Ideje: 05-26-2006 @ 06:52 pm)
Comment: Érdekel, mert érdekes. Nekem. Várom!
üdv.
fTJ |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 05-26-2006 @ 10:32 pm)
Comment: Kíváncsi vagyok a folytatásra, tetszett. gaby |
|
|
|
|
| Hozzászóló: LEKA (Ideje: 05-26-2006 @ 10:38 pm)
Comment: Érdeklődve várom a folytatás...:) Puszi: Éva |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Angeli (Ideje: 05-27-2006 @ 11:06 am)
Comment: Remek. Érdekfeszítő, izgalams. Jól írsz. Olvasom a következőt. Üdv: Angelika |
|
|
|
|
| Hozzászóló: khama (Ideje: 05-28-2006 @ 08:33 am)
Comment: Nagyon jó! Várom a folytkövöt! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: prayer (Ideje: 05-28-2006 @ 09:16 pm)
Comment: Valószínű, én csendesen távoztam volna. |
|
|
|
|
|
