…az utcán süvít a fagyos szél…
Öreg zenész ül a sarokban,
Rongyruhában, sápatag arccal,
Kezében kopott gitár, halkan
Pengeti, a füstben elül a réveteg hang.
S az öreg belecsap a húrba,
Rezeg a hang, s száll, száll magasan,
Dörögve száll, s vált most halk mollba,
A hang lágyan lebeg, s unt szívekbe utat keres.
…az utcán dermesztő, hideg tél…
A rongyos zenész vaksi szeme
Messzi múltba néz, ifjú férfit,
Délceg bajnokot lát, vén keze
Újból a húrba mar, s a dal száll, tovább mesél.
Most gyönyörű nőt lát, szerelmet,
Majd dúrrba vált a hang, a harag
Hangjai ezek, s az életet
Átkozzák reszkető ujjai, sír a gitár.
…az utcán csak hó, és sóhaj száll…
Csontkeze, mely egykor lányt ölelt
Mára csak dróthúrokat penget,
S a kocsma füstje mesével telt,
Mindenki csitt! fejét leszegve meredten néz.
És mesél, és regél, hallga csak,
S a színes történetek szállnak,
A szürke szíveket a vén vak
Még egyszer, tán utoljára színesre festi.
…az utcán vágtat a fagyhalál…
a kép itt megtalálható: http://imagecache2.allposters.com/images/HAD/1190.jpg