Csendes tavaszi eső
kopog az ablakomon,
vajon merre járthatsz most,
azt nem tudhatom,
de azt tudom, hogy minden
nélküled töltött óra, perc
üres, sikoltó égbekiáltó fájdalom...
mindennap harcolok az idővel,
dacolok, küzdök kitartóan érted,
pedig te azt nem is kérted....
s én csak várlak
várlak reménykedve
izgalommal minden nap,
de úgy érzem a szívem
ma is egyedül magára maradt...
nem marad ma más.. csak megint
a harmatos, gyöngyöző könnyek,
melyek most egy hatalmas
bánatfelhőn a szívemen ülnek,
most nagyon gyönge vagyok,
de a remény minden nap éltet...
mert tudom, érzem azt,
hogy Te is vársz,
hogy egy nap majd
hozzám idetalálsz....
de ma még csak folyik a könnyem..
s oly gyorsan pereg le,
mint homok órán a homok,
s fáj, éget az arcomon...
ma még fáj nagyon,
de tudom, érzem,
hogy leszel TE még a holnapom !
|
