Erkölcstelen világ ez a mienk, elvek nélküli ösztön emberek,
Megtagadva Urat hitet, élünk mint állatok, mégis rosszabbak
Vagyunk mint a férgek, mert van tudatunk, mégsincsenk korlátaink
Nincs amihez tartanánk magunk, csakis mi vagyunk, és nem látunk
Mást, semmit, egyedül önmagunk. Az ördög katonájává lett az ember,
Ha tanítják nem hiszi, ha tiltják megteszi, hajszolja önző alakos
Vágyait, felszínes képzetét maga is elhiszi; ö az ember van teste arca,
Pénzért hatalomért, a lelkét már régen eladta, bár talán sosem volt neki.
Ez a mi világunk, mégis kétségbeesve kutatom, keresem, merre lehet itt
Az értelem, és hol van az a híres érzelem, amiről mindenki annyit beszél,
De mit mutat a kép, gyermeküket elhagyó emberek, szeretetről szónokló,
Érzést nem ismerő képmutatók, demagóg ígéreteket hangoztató vezetők,
Embertársát meggyilkoló, bántalmazó, kirabló, szemét egyedek, álszent emberek.
Ma ha kérdeznék, tagadnám ember voltomat, mert ez a világ már nem változhat,
kóborló lélekként várom az utolsó ítéletet, félve attól hogy addigra én is ilyen leszek.