Betakar, mint szitáló köd az idő
Ez lesz már ezután: múltam a jövő
Miért van, mondd, a szív miért oly bolond
Eltűrve törli le a könnyet, s borong
Ha nem lobban viszont az a tűz
Mégis zászlót emel, s oromzatra tűz

Nem vár, de szeret, s örökké remél
Talán eljön, hiszen valahol még él…
Bár tudja, s egykor megharcolt már érte
Nem követelt és szívét nem kérte
Egy perc és az emlék megint elcsitul
Az idő kútjába újra visszahull

2004. március 23.

(Fata Morgana:
Csöndben szeretlek c. versére)